Visszhang: film

Ne nézz fel!

  • SzSz
  • 2022. január 5.

Visszhang

24 évvel ezelőtt is épp egy aszteroida közelített felénk a filmvászonról, hogy mindannyiunkat megsemmisítsen – Bruce Willis és társai hamar kezelésbe is vették a dolgot.

Az Armageddonban még az egész világ egy emberként drukkolt a hősöknek, abban pedig mindenki egyetértett, hogy amit látunk, az baromság, de felettébb szórakoztató. Ma, amikor ugyanaz az üstökös közelít felénk, Adam McKay rendező szerint tudomást sem veszünk róla; majd a közelítő tragédiáról beszámoló két tudós közül az egyiket – Leonardo DiCaprio – elkezdjük szexualizálni, a másikat – Jennifer Lawrence – pedig egyszerűen hülye picsának bélyegezzük, mert nem akarja betartani az idióta tévéműsorok társalgási szokásait. Aztán jönnek a regnáló amerikai elnök politikai játszmái, s a még őt is rövid pórázon tartó techguru bevételoptimalizálásai; egy híres énekes, aki szakít, majd élő adásban ismét összejön egy másik híres valakivel – szóval a médiának meg az azt fogyasztóknak sincs idejük a világ végével foglalkozni.

McKay haragszik rájuk, az egyszerű emberekre, a politikusokra és a közösségi médiára is – legjobban mégis azért neheztel, mert Oscar-díja (A nagy dobás) és számtalan jelölése (Az alelnök) ellenére valószínűleg örökre úgy emlékszünk majd rá, mint A híres Ron Burgundy legendája alkotójára, aki egy ponton úgy döntött, megkomolyodik. Apokalipszis-szatírája ugyan tele van jó ötletekkel, de a túlnyújtott játékidő nagy részét mégis közhelyek arcunkba ordibálása teszi ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). Mégsem e tényekből fakad, hogy a vonatos filmeknél van legmagasabban a léc, hisz’ raboljanak, térítsenek, csiribáljanak el bármilyen szuperexpresszt vagy vicinálist, arra a legvérmesebb filmalkotó sem számíthat, hogy művének már az első kockái láttán sikoltozva, hanyatt-homlok menekülnek a vetítőhelyiségből a nézők, mint 1896-ban, tehát idestova 130 esztendeje Auguste és Louis Lumière egyik első műve, A vonat érkezése láttán.

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.