Interjú

„Mint Sziszüphosz”

Uwe-Lothar Müller dokumentumfilmes, televíziós szerkesztő

  • SzSz
  • 2021. november 24.

Film

Az ARTE Reportage főszerkesztő-helyettese a Goethe Intézet meghívására érkezett Budapestre, s egy-egy workshopot tartott a Nemzeti Filmintézet Fast Forward Programja és a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében. Ezek kapcsán beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A workshopján egyebek közt arról is beszélt, hogy a riporterek és filmkészítők hogyan találhatnak rá azokra a történetekre, amelyeket feltétlenül el kell mesélniük. A pandémia hatással volt erre?

Uwe-Lothar Müller: Az, ahogy a történetekre tekintünk, nem változott – csak az, hogyan nyúlunk hozzájuk. Az ARTE Reportage-nál főleg azt igyekszünk megmutatni a nézőinknek, hogy mi történik az Európai Unión kívül. A karantén alatt azonban nem dolgozhattunk a szokásos módon: a határok zárva voltak, nem volt még védőoltás, nem küldhettünk riportereket Afrikába vagy épp Amerikába. Azt a megoldást találtuk, hogy felvettük a kapcsolatot a világ különböző pontjain élő sza­bad­úszó újságírókkal, és a segítségükkel készítettünk riportokat. Általában húsz-harminc perces kisfilmeket forgatunk egy-egy témáról, de a helyzetről csináltunk egy több részből álló koronanaplót: a partnereink telefonnal filmezték le, hogyan érinti saját országukat és környezetüket a vírus, vagy épp a lockdown – ezeket fűztük össze. Rengeteg ember szenvedett Európában is, de soha nem felejtem el az indiai riportunkat: egy riksás fiúról szólt, aki ugyan szegény körülmények között élt, de eddig minden hónapban kijött a keresetéből. A lezárások miatt viszont az utcák üresek voltak, mégis bement szerencsét próbálni a közeli nagyvárosba, de csak egy riksás sorstársával találkozott. Azt mondta, annyi pénze maradt, hogy egy doboz gyufát vegyen, amivel felgyújthatja magát és a családját.

MN: Az ARTE műsorai hat nyelven érhetők el Európa-szerte. Miként lehet úgy bemutatni valamit, például a járványt, hogy az nemzetiségtől függetlenül minden néző számára érdekes legyen?

ULM: Az interneten bárki számára elérhetők a gazdasági mutatók, a fertőzöttségi adatok, de tudjuk, milyen sorsokat rejtenek ezek a számok? Napi szinten követhető, hányan kapták el a vírust, de fogalmunk sincs, az emberek hogyan küzdenek meg a betegséggel. Újságíróként pedig épp ez érdekel minket. Az Egyesült Államokban például nemcsak vécépapírból és tésztából alakult ki hiány, de a szegényebbek, a különböző etnikumba tartozók sokkal nehezebben jutottak védőoltáshoz is. Nálunk, az unióban mindenki viszonylag hamar megkaphatta a vakcinát, mégis, rengetegen váltak szkeptikussá az oltások iránt. Hamarosan adásba kerül egy riportunk Kamerunról, ahol a lakosság kevesebb, mint 1 százaléka van beoltva. Sokkal jobban bíznak a saját, népi gyógymódjaikban, sőt még maga az elnök is inkább arra buzdítja az embereket, hogy a tradicionális gyógyászokhoz forduljanak. A lehető legszélesebb körben igyekszünk bemutatni azt, milyen hatással van a pandémia a világra. A hidegháború alatt nőttem fel, de soha ilyen világméretű krízisnek még nem voltam tanúja, az ARTE-nál az a célunk, hogy elmagyarázzuk, miért ilyen nehéz egy járványt megállítani a mai, globalizált világban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."