Interjú

„Mint Sziszüphosz”

Uwe-Lothar Müller dokumentumfilmes, televíziós szerkesztő

  • SzSz
  • 2021. november 24.

Film

Az ARTE Reportage főszerkesztő-helyettese a Goethe Intézet meghívására érkezett Budapestre, s egy-egy workshopot tartott a Nemzeti Filmintézet Fast Forward Programja és a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében. Ezek kapcsán beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A workshopján egyebek közt arról is beszélt, hogy a riporterek és filmkészítők hogyan találhatnak rá azokra a történetekre, amelyeket feltétlenül el kell mesélniük. A pandémia hatással volt erre?

Uwe-Lothar Müller: Az, ahogy a történetekre tekintünk, nem változott – csak az, hogyan nyúlunk hozzájuk. Az ARTE Reportage-nál főleg azt igyekszünk megmutatni a nézőinknek, hogy mi történik az Európai Unión kívül. A karantén alatt azonban nem dolgozhattunk a szokásos módon: a határok zárva voltak, nem volt még védőoltás, nem küldhettünk riportereket Afrikába vagy épp Amerikába. Azt a megoldást találtuk, hogy felvettük a kapcsolatot a világ különböző pontjain élő sza­bad­úszó újságírókkal, és a segítségükkel készítettünk riportokat. Általában húsz-harminc perces kisfilmeket forgatunk egy-egy témáról, de a helyzetről csináltunk egy több részből álló koronanaplót: a partnereink telefonnal filmezték le, hogyan érinti saját országukat és környezetüket a vírus, vagy épp a lockdown – ezeket fűztük össze. Rengeteg ember szenvedett Európában is, de soha nem felejtem el az indiai riportunkat: egy riksás fiúról szólt, aki ugyan szegény körülmények között élt, de eddig minden hónapban kijött a keresetéből. A lezárások miatt viszont az utcák üresek voltak, mégis bement szerencsét próbálni a közeli nagyvárosba, de csak egy riksás sorstársával találkozott. Azt mondta, annyi pénze maradt, hogy egy doboz gyufát vegyen, amivel felgyújthatja magát és a családját.

MN: Az ARTE műsorai hat nyelven érhetők el Európa-szerte. Miként lehet úgy bemutatni valamit, például a járványt, hogy az nemzetiségtől függetlenül minden néző számára érdekes legyen?

ULM: Az interneten bárki számára elérhetők a gazdasági mutatók, a fertőzöttségi adatok, de tudjuk, milyen sorsokat rejtenek ezek a számok? Napi szinten követhető, hányan kapták el a vírust, de fogalmunk sincs, az emberek hogyan küzdenek meg a betegséggel. Újságíróként pedig épp ez érdekel minket. Az Egyesült Államokban például nemcsak vécépapírból és tésztából alakult ki hiány, de a szegényebbek, a különböző etnikumba tartozók sokkal nehezebben jutottak védőoltáshoz is. Nálunk, az unióban mindenki viszonylag hamar megkaphatta a vakcinát, mégis, rengetegen váltak szkeptikussá az oltások iránt. Hamarosan adásba kerül egy riportunk Kamerunról, ahol a lakosság kevesebb, mint 1 százaléka van beoltva. Sokkal jobban bíznak a saját, népi gyógymódjaikban, sőt még maga az elnök is inkább arra buzdítja az embereket, hogy a tradicionális gyógyászokhoz forduljanak. A lehető legszélesebb körben igyekszünk bemutatni azt, milyen hatással van a pandémia a világra. A hidegháború alatt nőttem fel, de soha ilyen világméretű krízisnek még nem voltam tanúja, az ARTE-nál az a célunk, hogy elmagyarázzuk, miért ilyen nehéz egy járványt megállítani a mai, globalizált világban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.