E kopottas mondás a szokásos magyarázattal (mindkettő felforgatja a gyomrod, megkavarja az alvási és étkezési szokásaidat és hevesebb szívverésre késztet) még a film elején elhangzik, csak hogy biztosan a megfelelő szemüveggel nézzük az eseményeket. Egy közhely azonban ma már kevés az üdvösséghez, így Peter Hutchings filmje bedob egy másikat is: soha ne ítéld meg a könyvet a borítójáról! Ez is ugyanolyan, a teljes mozit magyarázó okosság, mint az előbbi, viszont a kifejtése jóval finomabb: Lucy egy komoly irodalommal foglalkozó kiadó asszisztense, míg Joshua cége sportolók életrajzaival és szexi, tartalmatlan könyvekkel foglalkozik. Miután a vállalatok egyesülnek, a két pofátlanul vonzó fiatal egy irodába kényszerül. Annyira utálják egymást, hogy már az első pillanattól nyilvánvaló, hogy egymásba szeretnek, a film pedig végigmegy a romkomok összes előírásán és szabályán: van egy vicceskedő, jó tanácsokkal szolgáló mellékszereplő, munkahelyi kihívás, a játékidő háromnegyedénél pedig érkezik a szokásos, a viszonyokat még egyszer, utoljára összekuszáló bonyodalom is. Egyedüli meglepetést Joshua alakjának fokozatos árnyalása okoz, ő lenne az a bizonyos könyv, amelynek nemcsak a borítója kívánatos.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
