Film

Csak üzlet

Janicza Bravo: Zola – Egy eszelős hétvége

  • SzSz
  • 2021. december 15.

Kritika

„Igaz történet alapján” – szól a nyilvánvalóan marketingfogásnak szánt film eleji felirat, hogy aztán cikkek és közösségi médiás posztok sora vesse rá magát, mit is ferdítettek el valójában az alkotók.

A Zolával kapcsolatban is komoly nyomozómunka folyt, hogy kiderülhessen, pontosan mi és hogyan történt – pedig a film szempontjából gyakorlatilag lényegtelen, a szexszel és balhékkal teli hétvége során ki rántott pisztolyt kire, vagy épp kinek maradt fenn a bugyija és kinek nem.

A rendező mindenesetre mossa kezeit: a világ első Twitter-adaptációjánál minden mondat után, amely szó szerint idézi az eredeti tweeteket, beszúrta a platform jellegzetes füttyhangját. A mozi ugyanis Aziah „Zola” King 148 bejegyzésből álló, virálissá váló tweetfolyamának megfilmesítése, amely azt meséli el, hogy a pincérnőként dolgozó Zola hogyan ismerkedett meg egy Jessica nevű nővel, majd utazott el vele, Jarrett nevű barátjával és Z nevű szobatársával Floridába, hogy a tervek szerint sztriptíztánccal keressenek egy kis mellékest. Persze mindebből nem vált volna akkora szenzáció, ha minden a tervek szerint alakul. Z-ről azonban kiderült, hogy valójában Jessica nigériai stricije, az egész hétvége pedig nem volt más, mint egy jól megszervezett szexkereskedelem, amely emberrablásba, lövöldözésbe és egy paródiába illő öngyilkossági kísérletbe torkollt. Ha mindez túl filmszerűen hangzik, nem véletlen: Zola a drámai és komikus hatások fokozása kedvéért többször átszerkesztette tweetjeit – a valódi sztorinak a Rolling Stone magazin próbált utánajárni, de nem kerültek közelebb a megoldáshoz. Egy biztos: a világon körülbelül 4,5 millió áldozata van a szexkereskedelemnek, a #TheStory-ként hírhedtté lett történet egy ezek közül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.