Nemcsak gyönyörű, de valósággal kivirágzik családja társaságában, mígnem jön egy rosszullét, Parkinson-kórral diagnosztizálják, ő pedig úgy dönt, nem lesz senkinek a terhére, ezért inkább elvonul egy idősotthonba.
A címbeli kúria tipikusan arisztokratikus épület, amelynek vízköpőiről és ódon kopogtatóiról már messziről üvölt, hogy itt bizony sötét üzelmek zajlanak a takarásban. Természetesen így is van: az idős bentlakók rémeket látnak, képzelődnek, ápolóikat lopással vádolják – mindez az egyre erősebb demencia jele is lehetne. A kúria azonban viszonylag hamar letér a hintapolitikát játszó pszichothrillerek útjáról – egy rövid ideig lengeti ugyan, hogy Judith és társai csak betegségük miatt hallucinálnak, de aztán inkább a könnyebb utat választja, és az első adandó leágazásnál letér az olcsó horrorok felé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
