SzSz

Egy Guy nevű srác minden áldott nap ugyanabban az időpontban kel, ugyanazt a reggeli, semmitmondó rutint pörgeti, munkába menet pedig ugyanazokkal az emberekkel találkozik, és ugyanazt a kávét rendeli a jól ismert baristájától.

A személyes hangvételű amerikai független filmek felfutása valamikorra a 90-es évekre tehető.

Jean-Claude Van Damme manapság három-négy évente kacsint ki a képernyőről, jelezve, hogy ő is ironikus szemmel néz saját hagyatékára – mindezt még mindig jellegzetes spárgájával és dagadó izmokkal teszi.

1981. július 29. Abolhasszán Baniszadr iráni elnök Párizsba látogat; megszületik Fernando Alonso spanyol autóversenyző; Lady Diana Spencer összeházasodik Károly herceggel.

Ha egy házban szellem, ártás vagy valamilyen gonosz lény tűnik fel, esetleg rejtélyes körülmények között hullani kezdenek az emberek, mindig akad egy kedves, vidám család, amelyik épp beköltözik az elátkozott helyre – filmek és mémek sora bizonyítja ezt.

Michael Jordanből csak egy van, de létezik egy B opció is, ám ő sajnos nem LeBron James, hanem a Rocky-szériát feltámasztó Michael B. Jordan. Cameója a film legjobb poénja.

Egész karriert épített R. L. Stine amerikai író a gyerekek rémisztgetésére.

„Ez egy zömmel igaz történet, mely hazugságon alapul” – állítja a kezdő felirat.

Luca átlagos vízi szörny, aki családjával a tenger mélyén él, a rejtélyes emberi lényeket pedig csak rémtörténetekből ismeri: vérszomjas, kirekesztő népség, akik ellen a legjobb védekezési mód, ha elbújunk egy szikla alá.

Jeff Lamire Sweet Tooth című képregénye egy olyan világot mutat be, ahol egy rejtélyes, influenzára emlékeztető vírus letarolja a világot.

Ez az a film, amelyet, ha bor lenne, a szupermarketek polcain árulnának, a címkéjén valami olyan felirattal, hogy „üde nyári borzongáshoz”.

Az élet tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem nagyon értünk, de nem is érdekelnek minket annyira, hogy utánajárjunk: miért van tele békeidőben a mozinaptár blőd francia vígjátékokkal? Hogyan tudott a Barátok közt évtizedekig tartani?