Iliza Shlesinger író-főszereplő szerint a film kábé háromnegyede valójában megtörtént vele, nekünk pedig nincs okunk kételkedni ebben. A komika személyiségén alapuló hősnő tipikus, romkomba illő módon (a műfaj szakirodalmában külön kifejezés létezik ezekre a sablonjelenetekre: meet cute, azaz aranyos találkozás, cuki-tali – vagy valami ilyesmi) futott össze a repülőtéren egy Daniel nevű férfival, aki azt állította magáról, hogy van egy modell barátnője, ő maga pedig hedge fund menedzserként dolgozik. Barátság szövődött köztük, majd a Harry és Sally után szabadon össze is gabalyodtak. Hónapokig voltak együtt, mire a nő rájött, hogy Daniel imázsa – egyszerre aranyos kocka és menő üzletember, aki a Yale-re járt és Beverly Hillsben lakik – nem több, mint egy szépen összerakott hazugsághalmaz. Az eszmélést követő őrült jelenetek vélhetően már a képzelet szüleményei: hősnőnk és barátnői móresre tanítják Danielt. S ez az, amit nem láttunk már százszor, legalábbis nem ebben a műfajban.
A Papíron jónak tűnt játékidejének nagy részében olyan, mint egy hosszúra nyújtott rémes randitörténet, amellyel partnerünk a vacsora érkezéséig hátralévő időt szeretné kitölteni: egyes pillanataiban kifejezetten szórakoztató, máskor unalmas és elcsépelt. Shlesinger sikeres komikus, egyéb filmszerepei és szkeccs sorozata mellett öt stand-up estet készített már a Netflixnek. Első önálló filmes próbálkozása viszont csak saját címének felel meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
