A helyi hős
Álmos kisváros az Egyesült Államok szívében, ha kapcsoltunk már kertévére valamikor vasárnap délután, minden bizonyára magunk is jól ismerjük az ilyet.
Álmos kisváros az Egyesült Államok szívében, ha kapcsoltunk már kertévére valamikor vasárnap délután, minden bizonyára magunk is jól ismerjük az ilyet.
„Az utolsó túlélő halálával Auschwitzot beveszi a kirakatból a történelem. Lomtárba kerül, ott porosodik majd a sötétben a tatárjárás és a waterlooi csata közt” – nyilatkozta Röhrig Géza egy interjúban a Saul fia diadalmenetének egyik állomásán –, a Born in Auschwitz egyszerre igazolja és cáfolja e kijelentést azzal, hogy bemutatja, hogyan hatja át a tragédia háromgenerációnyi család életét.
Cage – angol szó, eredeti jelentése: ketrec; a szlengben azonban olyan, egykor tehetséges (?), Oscar-díjas és/vagy kultfigurákat illetünk vele, akik B és C filmek hátán olyan messze csúsztak a filmvilág csúcsától, hogy már a Hollywood-feliratot is alig látják. Lásd még: Cuba Gooding Jr.
Legendák, hagyományok és babonák szövetébe ágyazott mély és megható tanmese párját ritkító animációval – az ír folklórtrilógia záródarabja, a Wolfwalkers ott folytatja, ahol elődei abbahagyták.
Bol és Rial a háború sújtotta Dél-Szudánból menekültek az Egyesült Királyságba.
Ebben az animációs rövidfilmben nincsenek emberi arcok, a mű mégis pont a szerfelett emberi voltával vonja magára a figyelmet. Hétköznapi, két állapot közti helyzetek elevenednek meg: megnyomjam-e a csengőt; elküldjem-e az üzenetet; meg merjem-e fogni a kezét?