A belga akciósztár azonban már 60 éves, így a verekedések helyét egyre többször a humor vagy a fanyar önirónia veszi át: legyen szó híressé vált autóreklámjáról, gagyi akcióvígjátékairól, vagy épp a JCVD nevű 2008-as görbetükréről. Az utolsó titkos ügynökben a Jean-Claude Van Johnson című, egy évadot megélt sorozata után ismét titkos ügynököt alakít. Ezúttal Richard Brumère-nek, vagyis Ködnek hívják, és természetesen ő a valaha élt legnagyobb James Bond-klón, akihez talán csak egy felemás cipőjű magas szőke férfi, vagy az OSS 117-sorozat ügynöke érhet fel – a franciák láthatóan szeretik a zsánert. A Köd kénytelen több évtizedes száműzetéséből visszatérni, mivel fia – az a hebrencs, habókos fajta, aki természetesen tökéletes ellentéte apjának – bajba kerül. A gonoszt egy nagypofájú maffiavezér képviseli, aki Tony Montanának képzeli magát: egy ponton épp a Sebhelyesarcút nézi, egyébként pedig úgy beszél és öltözködik, mint Al Pacino figurája – sőt, még az örökbecsű Say Hello to My Little Friend! is elhangzik tőle.
Épp ez a fajta erőltetettség a film legnagyobb problémája: minden túl sok és túl hangos benne – kivéve az akciójeleneteket, amelyekkel meglepően takarékosan bántak. Pedig JCVD még mindig jó formában van, és amikor teret kap, továbbra is jó nézni őt. Még akkor is, ha parókában vagy műbajusszal tűnik fel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
