Visszhang: tévésorozat  

Mr. Corman

  • SzSz
  • 2021. augusztus 11.

Visszhang

A személyes hangvételű amerikai független filmek felfutása valamikorra a 90-es évekre tehető.

Joseph Gordon-Levitt akkortájt gyerekszerepekkel ostromolta Hollywoodot, míg az évtized végén egy tinifilm meg nem hozta számára az áttörést. Ma már minden kreatív energia a sorozatokra összpontosul, így mire elérte az ilyen produktumokhoz szükséges kort, tapasztalatot és keserűséget, úgy döntött, ő is tévében valósítja meg önmagát.

A Mr. Corman ettől eltekintve pont olyan, mint a pár évtizede virágkorukat élő, naplójellegű keser­édes indie-k: egy 30-as fehér férfi nem leli a helyét benne. A Levitt játszotta hős általános iskolai tanár, s ez gyakorlatilag az egyedüli örömforrás az életében, már ha épp’ nem a haverjaival sörözik, a lakótársával videójátékozik, vagy egykori zenészként menekül az alkotói válság elől. Valójában semmi baja, és pont ez nyomasztja: hogy mióta barátnője elhagyta, olyan szürke az élete.

Levitt rendezői bemutatkozása, a 2013-as Don Jon ugyancsak egy kiüresedett életű férfit mutatott be, akit egyedül a pornófüggősége tartott mozgásban. A Mr. Corman személyesebb hangvételű darab, de néha túl komolyan veszi magát. Főszereplője éppen olyan, mint bármelyikünk, ezért az egyik pillanatban tökéletesen együtt érzünk vele, a másikban pedig nem értjük szenvedését, megszeretni viszont soha nem tudjuk. Az audiovizuális gegek azonban egy pillanatra sem engedik unalmassá válni a sorozatot, amely bár kicsit szétszórt és nem olyan mély, mint lenni szeretne, de végig hangulatos és szórakoztató tud maradni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.