Visszhang: tévésorozat  

Mr. Corman

  • SzSz
  • 2021. augusztus 11.

Visszhang

A személyes hangvételű amerikai független filmek felfutása valamikorra a 90-es évekre tehető.

Joseph Gordon-Levitt akkortájt gyerekszerepekkel ostromolta Hollywoodot, míg az évtized végén egy tinifilm meg nem hozta számára az áttörést. Ma már minden kreatív energia a sorozatokra összpontosul, így mire elérte az ilyen produktumokhoz szükséges kort, tapasztalatot és keserűséget, úgy döntött, ő is tévében valósítja meg önmagát.

A Mr. Corman ettől eltekintve pont olyan, mint a pár évtizede virágkorukat élő, naplójellegű keser­édes indie-k: egy 30-as fehér férfi nem leli a helyét benne. A Levitt játszotta hős általános iskolai tanár, s ez gyakorlatilag az egyedüli örömforrás az életében, már ha épp’ nem a haverjaival sörözik, a lakótársával videójátékozik, vagy egykori zenészként menekül az alkotói válság elől. Valójában semmi baja, és pont ez nyomasztja: hogy mióta barátnője elhagyta, olyan szürke az élete.

Levitt rendezői bemutatkozása, a 2013-as Don Jon ugyancsak egy kiüresedett életű férfit mutatott be, akit egyedül a pornófüggősége tartott mozgásban. A Mr. Corman személyesebb hangvételű darab, de néha túl komolyan veszi magát. Főszereplője éppen olyan, mint bármelyikünk, ezért az egyik pillanatban tökéletesen együtt érzünk vele, a másikban pedig nem értjük szenvedését, megszeretni viszont soha nem tudjuk. Az audiovizuális gegek azonban egy pillanatra sem engedik unalmassá válni a sorozatot, amely bár kicsit szétszórt és nem olyan mély, mint lenni szeretne, de végig hangulatos és szórakoztató tud maradni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.