Persze itthon, ahol éppen törvényekkel igyekeznek szabályozni azt is, hogy a gyerekek mit olvashatnak és milyen müzlit ehetnek, szokatlannak tűnhet az általában 18-as karikás horrorsztorik tinédzserekre pozicionálása. A félelem utcája a szerzőhöz híven ezerszer látott kliséket éleszt újjá és hígít fel annyira, hogy az kellemes borzongás mellett emészthető maradjon a 16 év körüliek számára is.
Stine könyvsorozatát a Netflix a nyár horroreseményeként aposztrofálva három részben, három héten keresztül ereszti közönségére. Mindegyik epizód más korszakot elevenít fel, a történeteket pedig a Shadyside nevű kisvárosban történt gyilkosságok kapcsolják össze. A nyitány a 90-es években játszódik, amikor néhány évtizednyi nyugalom után újra mészárlás kezdődik, ráadásul mintha ugyanazok a régen lekapcsolt elkövetők állnának a borzalmak mögött. Természetesen egy rakás tinédzsert követhetünk nyomon, akik sikongatások közepette egyszerre potenciális áldozatok és a rejtélyt felgöngyölítő nyomozók is.
A félelem utcája a kaszabolós slasher előtti tisztelgésként indul, de hamar átvált Scooby-Doo-szerű, misztikus nyomozásba, de egyik vonal mentén sem tart ki következetesen. A zene, az akciók és a hangvétel azt sugallja, mindezt nem is kell komolyan venni, de a szereplőkből és a sztoriból hiányzik a parodisztikus öntudat; persze a Sikoly után 25 évvel azzal sem számítana egyedinek, de legalább lenne valamilyen. A folytatások 1978-ba és 1666-ba repítenek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
