Az emberek persze ugyanígy vannak a Luca-félékkel: vad bestiáknak tartják őket, akiket mind egy szálig ki kell irtani. A tengerszint feletti világ azonban a maga egzotikumával egyre vonzóbbá válik főhősünk számára, főleg amikor újdonsült barátja, Alfredo segítségével felfedezi, hogy a szárazföldön ő is képes emberré alakulni. A két fiú mesébe illő barátságot köt, amit a kaland- és szabadságvágy köt össze – legnagyobb álmuk, hogy egy Vespával körbejárják a világot.
A naptejtől édes itáliai partok szagát, a könnyed nyáresti tésztavacsorákat és a napégette, ódon piazzákat legutóbb egy másik Luca, bizonyos Guadagnino mutatta be ilyen vonzónak: a Szólíts a neveden ugyancsak egy felnövéstörténet volt, melyben két fiatal férfi szerelme szökkent szárba. A Pixar legújabb animációs filmjének is lehet ilyen olvasata, hősei azonban még abban az androgün korban élvezik az életet, amikor egy hasonló gondolkodású lányból is egy pillanat alatt legjobb barát válhat. A Luca tanmeséje épp ezért sokkal szélesebb körű: a kirekesztés és a megbélyegzés kortól, társadalmi helyzettől, nemi identitástól függetlenül bárkit sújthat, és minden esetben elítélendő. Mindez túl egyszerűnek és egyértelműnek hangzik, de a mondanivaló és a forma tökéletes összhangban van, ilyen hatásos mesét pedig rég láttunk az elfogadásról.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
