Közös magyar barátunk keresett február első hetében: Valentin-napon a Müpában ad koncertet Béla Fleck, és utánam kérdezősködött; itt vagyok-e Budapesten. A rákövetkező héten már a 7. sorban ültem, hallgattam a My Bluegrass Heart című stúdióalbum anyagából összeállított koncertet, a telt házas show után pedig hátramentem a művészöltözőkhöz, hogy személyesen is beszéljünk.
Bluegrass? Béla Fleck? Lépjünk kettőt hátra.
„Egy óra alatt több száz dalt tanulhatsz meg, ha megtanulod ezt a négy akkordot” – hadarja egy energikus, mosolygós fiatalember a zongoránál ülve, majd be is bizonyítja: ugyanannak a négy akkordnak a váltogatásával saját magát kísérve dalolja popnóták hosszú sorát.
Terveztem egyszer egy darabot ezzel a címmel. Az alapötlet szerint egy zenemű nem egyéb, mint emészthetőre csinált, felfoghatóra kikevert, élvezetes hangzásokká, izgalmas folyamatokká összefőzött zajok, hangok sorozata. Ez tulajdonképpen most is tetszik, talán egyszer megkomponálom.
Zenei érettségire készültem. Meleg volt, szép idő. Az íróasztalnál ücsörgés unalmát a budai hegyek lábánál tett sétákkal próbáltam megtörni.
Lépcsőkön jön le – Göteborgban, úgy látszik, ilyen a színpad hátsó része –, rajta fekete paróka, hosszú műbőr kabát, az alól kivillan a testhez simuló fekete latex miniszoknya, talán forrónadrág, lábain combmagas fétiscsizmák világítanak.
Izzó indulatok. A Finn Nemzeti Opera Salome produkcióját Christof Loy rendezésében 2022 májusában adják az ARTE tévén.
Zakatol a Tár. Még nem tudni, hogy március 13-án nyer-e Oscar-díjat, de hat kategóriában is jelölték a Todd Field írta és rendezte filmet. A Cate Blanchett főszereplésével forgatott pszichológiai dráma (a magyar forgalmazó szerint „amerikai zenés dráma”) a New York Film Critics Circle, a Los Angeles Film Critics Association és a National Society of Film Critics szerint is a 2022-es év legjobb mozgóképe volt.
Egy pohárral. Egy bürökpohárral. One glass. Philip Glass. Miért ne lehetne, kellene olyan zenéről is írni, amelyet nem szeretek?
