Latinul: harangocskák. Tintinnabuláció, az idén 89 éves észt zeneszerző, Arvo Pärt saját elnevezésű stílusa. „Egy hármashangzat három hangja olyan, mint a harangok. És ezért hívom tintinnabulációnak” – foglalja össze a lényeget Pärt, miután a rá jellemző visszafogott vallomásossággal így nyilatkozik: „A tintinnabuláció olyan terület, ahová néha elkalandozok, amikor válaszokat keresek – az életemben, a zenémben, a munkámban.
Micimackó: Vér és méz, a Rhys Frake-Waterfield írta és rendezte, független slasher film (a horrorfilmek alműfaja, amelyben egy vagy több gyilkos pengékkel, éles vágóeszközökkel halomra öl egy adott helyszínen egybegyűlt csoportot) eredetileg egyéjszakás brit vetítésre készült, de a nagy online érdeklődésre tekintettel végül a világon egyszerre több helyen hozták forgalomba.
Újraolvasom A végső kocsmát, ezt a keserűséggel és világvége-hangulattal terhelt se-nem-napló-se-nem-regényt. Bár emlékeztem erre, most mégis megint meglep: tele van zenével.
Közös magyar barátunk keresett február első hetében: Valentin-napon a Müpában ad koncertet Béla Fleck, és utánam kérdezősködött; itt vagyok-e Budapesten. A rákövetkező héten már a 7. sorban ültem, hallgattam a My Bluegrass Heart című stúdióalbum anyagából összeállított koncertet, a telt házas show után pedig hátramentem a művészöltözőkhöz, hogy személyesen is beszéljünk.
Bluegrass? Béla Fleck? Lépjünk kettőt hátra.
„Egy óra alatt több száz dalt tanulhatsz meg, ha megtanulod ezt a négy akkordot” – hadarja egy energikus, mosolygós fiatalember a zongoránál ülve, majd be is bizonyítja: ugyanannak a négy akkordnak a váltogatásával saját magát kísérve dalolja popnóták hosszú sorát.
Terveztem egyszer egy darabot ezzel a címmel. Az alapötlet szerint egy zenemű nem egyéb, mint emészthetőre csinált, felfoghatóra kikevert, élvezetes hangzásokká, izgalmas folyamatokká összefőzött zajok, hangok sorozata. Ez tulajdonképpen most is tetszik, talán egyszer megkomponálom.
Zenei érettségire készültem. Meleg volt, szép idő. Az íróasztalnál ücsörgés unalmát a budai hegyek lábánál tett sétákkal próbáltam megtörni.
Lépcsőkön jön le – Göteborgban, úgy látszik, ilyen a színpad hátsó része –, rajta fekete paróka, hosszú műbőr kabát, az alól kivillan a testhez simuló fekete latex miniszoknya, talán forrónadrág, lábain combmagas fétiscsizmák világítanak.
