Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

SinatrAI

Hagyjuk a világvége-sopánkodást a gépromboló lelkületű médiafogyasztókra és a könyv­eladási számaikat felverni akaró, mindenhez is értő filozófusokra! A mesterséges intelligencia (MI) is csak egy eszköz, és jobb, ha belátjuk, félnivalónk nem az „öntudatra ébredő” áramköröktől van, hanem a bármit rosszra is használni képes emberiségtől, azaz önmagunktól. Ami pedig az AI (Artificial Intelligence) művészeti alkalmazását illeti, annak sokadik érdekes példájába futottam bele nem olyan régen. Mondjuk, annyian szórakoztatják magukat a nagyközönség számára is elérhető, szabad felhasználású MI-alapú programokkal, hogy internetezés közben az ilyen zenéket, videókat, képeket lehetetlenség is elkerülni. A YouTube-on jött szembe a következő gyöngyszem: You’ve Got a Friend in Me, Frank Sinatra, AI Cover.

A You’ve Got a Friend in Me a Pixar Toy Story animációs film franchise 1995-ös első részéhez Randy Newman által komponált és előadott főcímdala, amely a legjobb eredeti filmdal kategóriában Oscar-díj-jelölést is kapott. Az első strófa szövege: „You’ve got a friend in me / You’ve got a friend in me / When the road looks rough ahead / And you’re miles and miles from your nice warm bed / Just remember what your old pal said / Boy, you’ve got a friend in me / Yeah, you’ve got a friend in me.” Tóth Tamás magyarításában: „Ha vár egy jó barát, / vár rád egy jó barát, / Ha az élet leteper, / vagy a távolság szólít s menned kell, / Kis pajtás kérlek sose feledd el: / Hogy vár rád egy jó barát, / Igen vár rád egy hű barát.” Vajon miért kell a magyar verziót „ha”-val kezdeni, és a bizalmas „old pal” (öreg barát, öreg haver) miként kerül ki a szövegből, avagy a „boy” helyett miért a meglehetősen avíttas „kis pajtás”-t kell énekelnünk, meg hogy minek is kell a stílusra oly jellemző, szó szerint ismételt „bennem barátra lelsz” (ez még szótagszámban is stimmelne…) fordulatot a legvégén megspékelni a „hű” szóval? Igaz, azt sem szeretném tudni, kinek támadt az a remek ötlete, hogy a Toy Story-t Játékháború címen kezdjék itthon forgalmazni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.