Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

SinatrAI

Hagyjuk a világvége-sopánkodást a gépromboló lelkületű médiafogyasztókra és a könyv­eladási számaikat felverni akaró, mindenhez is értő filozófusokra! A mesterséges intelligencia (MI) is csak egy eszköz, és jobb, ha belátjuk, félnivalónk nem az „öntudatra ébredő” áramköröktől van, hanem a bármit rosszra is használni képes emberiségtől, azaz önmagunktól. Ami pedig az AI (Artificial Intelligence) művészeti alkalmazását illeti, annak sokadik érdekes példájába futottam bele nem olyan régen. Mondjuk, annyian szórakoztatják magukat a nagyközönség számára is elérhető, szabad felhasználású MI-alapú programokkal, hogy internetezés közben az ilyen zenéket, videókat, képeket lehetetlenség is elkerülni. A YouTube-on jött szembe a következő gyöngyszem: You’ve Got a Friend in Me, Frank Sinatra, AI Cover.

A You’ve Got a Friend in Me a Pixar Toy Story animációs film franchise 1995-ös első részéhez Randy Newman által komponált és előadott főcímdala, amely a legjobb eredeti filmdal kategóriában Oscar-díj-jelölést is kapott. Az első strófa szövege: „You’ve got a friend in me / You’ve got a friend in me / When the road looks rough ahead / And you’re miles and miles from your nice warm bed / Just remember what your old pal said / Boy, you’ve got a friend in me / Yeah, you’ve got a friend in me.” Tóth Tamás magyarításában: „Ha vár egy jó barát, / vár rád egy jó barát, / Ha az élet leteper, / vagy a távolság szólít s menned kell, / Kis pajtás kérlek sose feledd el: / Hogy vár rád egy jó barát, / Igen vár rád egy hű barát.” Vajon miért kell a magyar verziót „ha”-val kezdeni, és a bizalmas „old pal” (öreg barát, öreg haver) miként kerül ki a szövegből, avagy a „boy” helyett miért a meglehetősen avíttas „kis pajtás”-t kell énekelnünk, meg hogy minek is kell a stílusra oly jellemző, szó szerint ismételt „bennem barátra lelsz” (ez még szótagszámban is stimmelne…) fordulatot a legvégén megspékelni a „hű” szóval? Igaz, azt sem szeretném tudni, kinek támadt az a remek ötlete, hogy a Toy Story-t Játékháború címen kezdjék itthon forgalmazni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.