Egotrip

Vajda Gergely Zene hetilapra

Karajan tér

Egotrip

„Herbert-von-Karajan tér

Dr. H. C. Herbert von Karajan (1908–1989) salzburgi születésű karmester, a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere. 1933-ban belépett a Német Nemzetiszocialista Munkáspártba, és a náci rendszert karrierje előmozdítására használta fel. 1956–1960 között a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti vezetője, 1967-ben a Húsvéti Ünnepi Játékok megalapítója.”

 

Ezt a táblát Salzburg városa állította azon a helyi születésű hírességről elnevezett téren, amely a belvárosban, az opera- és koncertelőadások fő helyszíne, a Großes Festspielhaus egyik végénél, a hegybe vágott alagút bejárata, a Siegmundstor előtt terül el. A kezdetben az ott található Szent Blasius kórházról Spital­platznak, az 1600-as évek közepétől a bencés egyetem új épületéről Studentenplatznak, majd 1858 körül az ott működő szénamérő állomásról Heuwaagplatznak, végül 1873 körül a helyiek jótevőjeként tisztelt III. Sigismund néven hercegprímáskodó Christoph Schrattenbach grófról elnevezett tér a salzburgi városi tanács 1991. július 10-i határozata alapján vette fel a tiszteletbeli doktor, karmester nevét.

A Max Reinhardt (1873–1943) színház- és filmrendező, Hugo von Hofmannstahl (1874-1929) költő, drámaíró, novellista (na, meg Richard Strauss librettistája) és Richard Strauss (1864–1949) zeneszerző hármasával fémjelzett hőskorú Salzburgi Ünnepi Játékok hosszas tervezés és próbálkozás után 1920-ban került először megrendezésre. A részben a Bayreuthi Ünnepi Játékokkal szemben meghatározott koncepció szerint itt nem egy szerző (Wagner), egy műfaj (opera) és egy helyszín (Bayreuther Festspielhaus) állt a középpontban, hanem a színház-opera-koncert hármasa változatos szerzői gárdával a város több helyszínén, szabad téren is. Lévén Salzburg Wolfgang Amadeus Mozart szülővárosa, a nagy klasszikus zeneszerző kultusza természetesen kezdettől fogva erősen nyomot hagyott a műsorpolitikán. A legelső két operaprodukció is a Don Giovanni és a Così fan tutte volt, épp Richard Strauss vezényletével. Strauss 1922 és 1924 között a fesztivál elnöki tisztét is betöltötte, és haláláig kapcsolatban maradt az ünnepi játékokkal. A humanizmus és a béke művészeti szimbólumaként létrehozott Festspiele kezdettől fogva szálka volt a német náci rezsim szemében, amely pénzt és energiát nem kímélve igyekezett azt nyilvánosan lejáratni. Nem csak, hogy nem fukarkodtak a „bolsevik” és „zsidó” jelzőkkel, de konkrét akciókat is indítottak a fesztivál megkárosítására. Az ún. „ezermárkás tilalom” (Tausend-Mark-Sperre) 1933. májusi bevezetésével az előző évi több mint 15 ezer német látogató helyett már csak kevesebb, mint ezer érkezett. A német alkotóknak megtiltották a fellépést, miközben közvetlenül támadták a hozzájuk nem lojális művészeket, például az alapító Max Reinhardtot is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.