Vajda Gergely

A végső kocsma zenéje

Kertész és Ligeti

Zene

Újraolvasom A végső kocsmát, ezt a keserűséggel és világvége-hangulattal terhelt se-nem-napló-se-nem-regényt. Bár emlékeztem erre, most mégis megint meglep: tele van zenével.

Kertész Imre koncert- és operalátogatásai Budapesten, Berlinben, Salzburgban, New Yorkban, Chicagóban; otthoni zenehallgatás, lemezvásárlás; rengeteg személyes és majdnem annyi személyeskedő emlék zenész barátokról, ismerősökről. Ligeti György a kortárs, Bach, Mozart, Schubert, Beethoven, Mahler, Debussy a klasszikus komponisták leggyakrabban említett nevei – és persze Bartók.

„Boulez vezénylésével, Bartók-darabok a Kongresszusi Központban. A koncert folyamán lassan teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Bartók mindmáig nem vert gyökeret a magyar kultúrában. Érdekes lenne kielemezni az okát. Magyar gyökerekből táplálkozik, és Magyarországon idegen maradt. Igazán csak a zsidók szeretik.” Hiába világos első olvasásra, hogy amiről Kertész itt ír, az az évszázadok óta meghaladhatatlan hungarikum, a népi-urbánus, érthetőbben zsidó-nem zsidó kultúrharc felől értendő, nekem mégis azonnal beugrik a jazz története. Az, hogy miként segítették hozzá olyan amerikai zsidó muzsikusok, mint Benny Goodman vagy George Gershwin – meg persze a híres Blue Note Records tulajdonosai és producerei – a jazzt máig tartó népszerűségéhez. Kelet-Európában, úgy látszik nincs happy ending, még ha a bekezdés második részében maga az író is egy lépést hátralép. „Olyan kijelentés ez, amelyre nincs bizonyíték: könnyelmű kijelentés. Csak azt akarom vele mondani, hogy földönfutó itt mindenki, aki korszerű nyelven korszerű igazságokat árul. Ez az ország olyan nagy bajban van, hogy kínjaira már csak a hazugságoktól remél némi enyhülést.” Kertész alig négy oldallal később oly kedves és szeretett Bartókján is talál számonkérni valót. „A katasztrófa kétségkívül Beethovennél jelentkezik először. A megtöretettség mélységeiből felszálló lassú tételek… De a finálék még valamilyen egyensúlyra törekednek; az utolsó vonósnégyesek, aztán az op. 106. a fúgára talál, s ebben, a látszólagos matematikai végső bölcsesség ellenére is, van valami kétségbeesettség. Máskülönben, ha valamit egyáltalán nehezményezni lehet, ezt nehezményezem Bartóknál: a tánctételek optimizmusát.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.