Vajda Gergely

A végső kocsma zenéje

Kertész és Ligeti

Zene

Újraolvasom A végső kocsmát, ezt a keserűséggel és világvége-hangulattal terhelt se-nem-napló-se-nem-regényt. Bár emlékeztem erre, most mégis megint meglep: tele van zenével.

Kertész Imre koncert- és operalátogatásai Budapesten, Berlinben, Salzburgban, New Yorkban, Chicagóban; otthoni zenehallgatás, lemezvásárlás; rengeteg személyes és majdnem annyi személyeskedő emlék zenész barátokról, ismerősökről. Ligeti György a kortárs, Bach, Mozart, Schubert, Beethoven, Mahler, Debussy a klasszikus komponisták leggyakrabban említett nevei – és persze Bartók.

„Boulez vezénylésével, Bartók-darabok a Kongresszusi Központban. A koncert folyamán lassan teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Bartók mindmáig nem vert gyökeret a magyar kultúrában. Érdekes lenne kielemezni az okát. Magyar gyökerekből táplálkozik, és Magyarországon idegen maradt. Igazán csak a zsidók szeretik.” Hiába világos első olvasásra, hogy amiről Kertész itt ír, az az évszázadok óta meghaladhatatlan hungarikum, a népi-urbánus, érthetőbben zsidó-nem zsidó kultúrharc felől értendő, nekem mégis azonnal beugrik a jazz története. Az, hogy miként segítették hozzá olyan amerikai zsidó muzsikusok, mint Benny Goodman vagy George Gershwin – meg persze a híres Blue Note Records tulajdonosai és producerei – a jazzt máig tartó népszerűségéhez. Kelet-Európában, úgy látszik nincs happy ending, még ha a bekezdés második részében maga az író is egy lépést hátralép. „Olyan kijelentés ez, amelyre nincs bizonyíték: könnyelmű kijelentés. Csak azt akarom vele mondani, hogy földönfutó itt mindenki, aki korszerű nyelven korszerű igazságokat árul. Ez az ország olyan nagy bajban van, hogy kínjaira már csak a hazugságoktól remél némi enyhülést.” Kertész alig négy oldallal később oly kedves és szeretett Bartókján is talál számonkérni valót. „A katasztrófa kétségkívül Beethovennél jelentkezik először. A megtöretettség mélységeiből felszálló lassú tételek… De a finálék még valamilyen egyensúlyra törekednek; az utolsó vonósnégyesek, aztán az op. 106. a fúgára talál, s ebben, a látszólagos matematikai végső bölcsesség ellenére is, van valami kétségbeesettség. Máskülönben, ha valamit egyáltalán nehezményezni lehet, ezt nehezményezem Bartóknál: a tánctételek optimizmusát.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.