Vajda Gergely

A végső kocsma zenéje

Kertész és Ligeti

Zene

Újraolvasom A végső kocsmát, ezt a keserűséggel és világvége-hangulattal terhelt se-nem-napló-se-nem-regényt. Bár emlékeztem erre, most mégis megint meglep: tele van zenével.

Kertész Imre koncert- és operalátogatásai Budapesten, Berlinben, Salzburgban, New Yorkban, Chicagóban; otthoni zenehallgatás, lemezvásárlás; rengeteg személyes és majdnem annyi személyeskedő emlék zenész barátokról, ismerősökről. Ligeti György a kortárs, Bach, Mozart, Schubert, Beethoven, Mahler, Debussy a klasszikus komponisták leggyakrabban említett nevei – és persze Bartók.

„Boulez vezénylésével, Bartók-darabok a Kongresszusi Központban. A koncert folyamán lassan teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Bartók mindmáig nem vert gyökeret a magyar kultúrában. Érdekes lenne kielemezni az okát. Magyar gyökerekből táplálkozik, és Magyarországon idegen maradt. Igazán csak a zsidók szeretik.” Hiába világos első olvasásra, hogy amiről Kertész itt ír, az az évszázadok óta meghaladhatatlan hungarikum, a népi-urbánus, érthetőbben zsidó-nem zsidó kultúrharc felől értendő, nekem mégis azonnal beugrik a jazz története. Az, hogy miként segítették hozzá olyan amerikai zsidó muzsikusok, mint Benny Goodman vagy George Gershwin – meg persze a híres Blue Note Records tulajdonosai és producerei – a jazzt máig tartó népszerűségéhez. Kelet-Európában, úgy látszik nincs happy ending, még ha a bekezdés második részében maga az író is egy lépést hátralép. „Olyan kijelentés ez, amelyre nincs bizonyíték: könnyelmű kijelentés. Csak azt akarom vele mondani, hogy földönfutó itt mindenki, aki korszerű nyelven korszerű igazságokat árul. Ez az ország olyan nagy bajban van, hogy kínjaira már csak a hazugságoktól remél némi enyhülést.” Kertész alig négy oldallal később oly kedves és szeretett Bartókján is talál számonkérni valót. „A katasztrófa kétségkívül Beethovennél jelentkezik először. A megtöretettség mélységeiből felszálló lassú tételek… De a finálék még valamilyen egyensúlyra törekednek; az utolsó vonósnégyesek, aztán az op. 106. a fúgára talál, s ebben, a látszólagos matematikai végső bölcsesség ellenére is, van valami kétségbeesettség. Máskülönben, ha valamit egyáltalán nehezményezni lehet, ezt nehezményezem Bartóknál: a tánctételek optimizmusát.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.