Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Cipősdoboz

Egotrip

Már megint kitaláltak valamit, mormogom az orrom alá, mint a Péter és a farkas nagypapája, mérges fagotthangon, amikor meghallom, hogy valahol új koncertterem épül, és a tervezők a legmodernebb digitális technológia segítségével új formát adnak a tradicionális tartalomnak.

Minek?

Ott a cipősdoboz.

Az akusztikus zene előadására épített termek évszázados evolúciója sokáig az eredetileg arisztokrata kastélyok téglalap, avagy dupla kocka termeinek – kedvesen csak cipősdoboz néven emlegetett – alakját tartotta sokáig életben. Amennyiben a hallgatóság száma nem halad meg egy bizonyos szintet, ez a tradicionális teremforma máig verhetetlen, gondoljunk csak a bécsi Grosser Musikvereins­saalra vagy az amszterdami Concertgebouw-ra. A repertoár és az annak előadására legmegfelelőbb tér egymásra hatva változott.

A zenei későromantika koráig folyamatosan növekvő létszámú zenekar – főleg, hogy sokszor kórus is társult hozzá – egyre nagyobb színpadot és növekvő akusztikus teret kívánt. Így a téglalap fokozatosan nyúlt, magasodott, aminek a hátul ülők itták meg a levét, mert már nem látták az előadókat olyan jól, és az egyre távolabbról hangzó zenemassza is vesztett a finomabb részletekből. Ha balkont adtak a teremhez, annak végében, illetve az alatt ezek a hátrányok csak fokozódtak (a jegyárak pedig érthető okokból csökkentek). Mivel az elmúlt úgy 200 év alatt a klasszikus zenére épített termek befogadóképességének növekedése – durván 300-tól majd’ 3000 székig – fokozatosan visszafordult a fenntarthatóbb 1200–1800 felé, a zenészek és hallgatók által egyformán kedvelt cipősdoboz forma ismét nyerésre áll. A Tennessee állambeli, egyébként bluegrass- és countryzene-stúdióiról híres Nashville-ben például 2006-ban neo­klasszicista stílusban épült meg a Schermerhorn Symphony Center, amelynek Európa régi nagy koncerttermeiből kombinált Laura Turner Concert Hallja 1844 férőhelyes és téglalap alakú. A terem se nem túl visszhangos, se nem túl „száraz”: a muzsikus előadás közben jól hallja saját magát és kollégáit, miközben a közönség részleteiben is jól kivehető és attraktív hangzásképpé összeálló zenét élvezhet. De ami a koncerttermek alakját illeti, a növekvő nézőszám kihívásaira adott különböző válaszok, illetve az építészetben is folyamatos innovációs kísérletek nem múltak el nyomtalanul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.