Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Méz szárad a fegyvereken

Egotrip

Micimackó: Vér és méz, a Rhys Frake-Waterfield írta és rendezte, független slasher film (a horrorfilmek alműfaja, amelyben egy vagy több gyilkos pengékkel, éles vágóeszközökkel halomra öl egy adott helyszínen egybegyűlt csoportot) eredetileg egyéjszakás brit vetítésre készült, de a nagy online érdeklődésre tekintettel végül a világon egyszerre több helyen hozták forgalomba.

A 2023-as, egy évvel később folytatást is fialó mozi, miközben 100 ezer dolláros büdzsével 5,2 milliót hozott a konyhára, felkerült a minden idők legrosszabb filmjei listára, és a Golden Raspberry (avagy Razzie) Awardsot is elnyerte. Az Arany Málna díj Oscar-paródia, amely az év legborzalmasabb alkotásait díjazza. A rém­álommá váló plüssállatok régóta megbízható szereplői a horror műfajának. Miért kellett akkor mégis 2023-ig várni arra, hogy a Százholdas Pagony lakói véres bosszút álljanak az őket elhagyó Róbert Gidán?

Az ok a szerzői jogok körül keresendő.

A magyar Wikipédia tömör mondata, bár elsősorban szoftverekről szól, pontosan leírja, mi a helyzet. „A Public Domain, azaz a közkincs kategóriája alá eső szoftverek olyan alkotások, amelyeket nem véd szerzői (és kapcsolódó) jog.” Alkotóművészek, köztük komponisták és zenei adaptációkat készítő muzsikusok folyamatosan ugrásra készen várják, hogy bizonyos irodalmi, zenei vagy filmalkotásoknak lejárjon a jogdíj-kötelezettségük – bekerüljenek a Public Domain-körbe –, és szabadon felhasználhatóvá, adaptálhatóvá váljanak. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az eredeti alkotó halála után bizonyos idővel (70, 75, 100 év) nem kell többé a műért szerzői jogdíjat fizetni, hanem azt is, hogy a történet, a karakterek, dallamok, szövegek felhasználásához nem kell kikérni a jog­örökösök engedélyét. Így lett Micimackó is „szabad préda”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.