Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Méz szárad a fegyvereken

Egotrip

Micimackó: Vér és méz, a Rhys Frake-Waterfield írta és rendezte, független slasher film (a horrorfilmek alműfaja, amelyben egy vagy több gyilkos pengékkel, éles vágóeszközökkel halomra öl egy adott helyszínen egybegyűlt csoportot) eredetileg egyéjszakás brit vetítésre készült, de a nagy online érdeklődésre tekintettel végül a világon egyszerre több helyen hozták forgalomba.

A 2023-as, egy évvel később folytatást is fialó mozi, miközben 100 ezer dolláros büdzsével 5,2 milliót hozott a konyhára, felkerült a minden idők legrosszabb filmjei listára, és a Golden Raspberry (avagy Razzie) Awardsot is elnyerte. Az Arany Málna díj Oscar-paródia, amely az év legborzalmasabb alkotásait díjazza. A rém­álommá váló plüssállatok régóta megbízható szereplői a horror műfajának. Miért kellett akkor mégis 2023-ig várni arra, hogy a Százholdas Pagony lakói véres bosszút álljanak az őket elhagyó Róbert Gidán?

Az ok a szerzői jogok körül keresendő.

A magyar Wikipédia tömör mondata, bár elsősorban szoftverekről szól, pontosan leírja, mi a helyzet. „A Public Domain, azaz a közkincs kategóriája alá eső szoftverek olyan alkotások, amelyeket nem véd szerzői (és kapcsolódó) jog.” Alkotóművészek, köztük komponisták és zenei adaptációkat készítő muzsikusok folyamatosan ugrásra készen várják, hogy bizonyos irodalmi, zenei vagy filmalkotásoknak lejárjon a jogdíj-kötelezettségük – bekerüljenek a Public Domain-körbe –, és szabadon felhasználhatóvá, adaptálhatóvá váljanak. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az eredeti alkotó halála után bizonyos idővel (70, 75, 100 év) nem kell többé a műért szerzői jogdíjat fizetni, hanem azt is, hogy a történet, a karakterek, dallamok, szövegek felhasználásához nem kell kikérni a jog­örökösök engedélyét. Így lett Micimackó is „szabad préda”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.