A 2023-as, egy évvel később folytatást is fialó mozi, miközben 100 ezer dolláros büdzsével 5,2 milliót hozott a konyhára, felkerült a minden idők legrosszabb filmjei listára, és a Golden Raspberry (avagy Razzie) Awardsot is elnyerte. Az Arany Málna díj Oscar-paródia, amely az év legborzalmasabb alkotásait díjazza. A rémálommá váló plüssállatok régóta megbízható szereplői a horror műfajának. Miért kellett akkor mégis 2023-ig várni arra, hogy a Százholdas Pagony lakói véres bosszút álljanak az őket elhagyó Róbert Gidán?
Az ok a szerzői jogok körül keresendő.
A magyar Wikipédia tömör mondata, bár elsősorban szoftverekről szól, pontosan leírja, mi a helyzet. „A Public Domain, azaz a közkincs kategóriája alá eső szoftverek olyan alkotások, amelyeket nem véd szerzői (és kapcsolódó) jog.” Alkotóművészek, köztük komponisták és zenei adaptációkat készítő muzsikusok folyamatosan ugrásra készen várják, hogy bizonyos irodalmi, zenei vagy filmalkotásoknak lejárjon a jogdíj-kötelezettségük – bekerüljenek a Public Domain-körbe –, és szabadon felhasználhatóvá, adaptálhatóvá váljanak. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az eredeti alkotó halála után bizonyos idővel (70, 75, 100 év) nem kell többé a műért szerzői jogdíjat fizetni, hanem azt is, hogy a történet, a karakterek, dallamok, szövegek felhasználásához nem kell kikérni a jogörökösök engedélyét. Így lett Micimackó is „szabad préda”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
