Vajda Gergely

Zene hetilapra

Egotrip

Akit megettek az oroszlánok

Ma Seiber Mátyásról szól a mese. Volt egyszer, hol nem volt, volt a 20. század elején Budapesten egy jó nevű zongoraművésznő, Patay Berta, akinek 1905-ben Mátyás nevű kisfia született. Seiber Mátyás jó tanuló volt, különösen a matek és a latin érdekelte, ám 1918-ban mégis a Zeneakadémia előkészítő szakára nyert felvételt csellistaként, majd zeneszerzőként. Hiába, muzsikus család! Az ifjú Mátyást nemcsak a klasszikus zene vonzotta, de tanárával, Kodály Zoltánnal közösen népdalokat is gyűjtött, sőt a Bartók- és Kodály-féle népzenei gyűjtemény tudományos feldolgozásában is részt vett. Húszéves volt, amikor hátára véve a csellóját hajóra szállt. Az Észak- és Dél-Amerika partjainál közlekedő óceánjárón muzsikálva ismerte meg a feketék zenéjét. Európába visszatérvén a frankfurti Dr. Hoch’s Konservatoriumban, 1928-tól a világ első akadémiai szintű dzsessz tanszakának professzora lett. 

„A fő cél nyilván a jazz »megszelídítése« volt. Ez csak akkor érthető, ha találkozunk az elképzelhetetlen indulatokkal, amelyeket a jazz első világháború utáni rohamos terjedése és a klasszikus hagyomány fennköltségét romboló, baccháns gyakorlata az akkori »magaszenészek« körében kiváltott.” Ezek már Dolinszky Miklós zenetörténész, esszéista szavai egy vele 2017-ben Zipernovszky Kornél jazzkritikus (lapunk állandó szerzője – a szerk.) által a Replika folyóirat számára készített interjúból. Dolinszky a továbbiakban idézi Seiber egykori főiskolai főnökét, a zeneszerző-zongorista-karmester Bernhard Seklest, aki 1928-ban a The New York Timesnak ekként nyilatkozott. „A jazz oktatása nemcsak joga, hanem kötelessége is minden korszerű zenei intézménynek. (…) a komoly jazz-stúdium fiatal muzsikusaink legnagyobb hasznára válik majd. A néger vér mit sem árthat. Hozzásegít majd az egészséges ritmusérzék kifejlesztéséhez, ami a zene első számú életeleme.” A jazz ezek szerint arra volt jó – talán a 20-as években egyre fokozódó és hamarosan hivatalos német politikává váló rasszizmus ellensúlyozásán kívül (Sekles maga zsidó volt, és hamarosan el is vesztette főiskolai állását) –, hogy elsősorban a jazz praxisán alapuló ritmusérzék fejlesztésén keresztül a klasszikus előadói gyakorlatba is életet leheljen. Ennek az iránynak megfelelően Seiber már 1929-ben kiadott egy ütőiskola-kötetet, amelyben elsősorban az akkor jazznek nevezett zene, azon belül is a jazz band ütőhangszeres gyakorlatát taglalja, függelékbeli hivatkozásokkal az akkori modern komolyzeneszerzők, például Hindemith vagy Stravinsky műveire. A nácik hatalomra kerülése után a világelső jazz tanszéket felszámolták. Seiber egy rövid és furcsa kunkort – Magyarország, Szovjetunió – követően 1935-ben az Egyesült Királyságba emigrált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.