Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

Elon Musk agya

Próbálok figyelni a mentális egészségemre. Nem szeretném tudni, mi zajlik Musk agyában, amiként azt sem, hogy Asperger-szindrómája – amelyről ő maga vallott nyilvánosan – mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy az empátiát a nyugati civilizáció rákfenéjének tartja. Nem akarom tudni, hogy nőgyűlöletbe hajló szexizmusa mennyiben sajátja, és mennyiben PR-termék (a háttérben Andrew Tate „influenszerrel”, vagy a PayPal-alapító, extrém libertárius Peter Thiel politikai machinációival). Arról viszont szeretnék beszélni, miként befolyásolja a mára az élet majd’ minden területén elterpeszkedő vállalkozói-mérnöki gondolkodás a zenecsinálást.

Ahogy öregszem, úgy mesélem egyre többször, egyre többeknek saját gyártású anekdotáimat. Csiszolgatom őket. Ha én nem unom meg, talán mások sem fogják. Az alábbi eset Huntsville-ben esett, ahol immár 14. éve élem az év hosszabb-rövidebb felét. Az Egyesült Államokban 20 Huntsville nevű település található, de az Alabama állambeli az egyetlen, ahova az 1950-es évek elején, a hírhedt Operation Paperclip (Gémkapocs Hadművelet) részeként több száz, azelőtt a náci Németországban tevékenykedő rakétatudóst telepítettek be családtagjaikkal együtt. Az addig álmos gyapotvároska és a mellette elhelyezkedő Redstone Arsenal nevű katonai bázis életét egy csapásra megváltoztatta a beáramló nagyszámú briliáns agyvelő, és mindaz a szupertitkos projekt (például a holdra szállás híres Saturn V rakétájának kifejlesztése), amelyeken dolgoztak. Az általam vezetett szimfonikus zenekar sem létezne ma, ha akkor nem költöznek oda a polgári komolyzenei kultúrán nevelkedett németek, élükön azzal a Wernher von Braunnal (a II. világháború utolsó éveiben Londont bombázó náci V–1 szárnyas bombák, az űrbe is kilépni képes V–2 rakéták, majd az amerikai rakétaprogram atyjaként elhíresült szervező-mérnök), akinek a nevét az ottani, koncerttermünket is magába foglaló kulturális komplexum ma is viseli. Házibuli volt tehát abban a Huntsville-ben, amelyben csak az a kavics nem talál el egy mérnököt, amelyet nem dobnak el. Jóval éjfél és jó néhány alkoholos tartalmú ital után, magam is egy húszas évei elején járó, éles elméjű szoftverfejlesztővel beszélgettem a tágas amerikai ház konyhájában álló, kétembernyi hűtőszekrénynek dőlve. A srác hosszasan bizonygatta, hogy a rakétasebességgel fejlődő komputertechnológia hamarosan okafogyottá teszi az élő koncerteket. „Képzeld csak el”, gesztikulált lelkesen, „egy-két év múlva már a nappali szobádban lehet egy olyan rendszer, amely egymástól független hangforrásokkal, hangszórók nélkül is tökéletesen imitálni tudja egy zenekar hangzását. Letöltöd a kedvenc Beethoven–5.-felvételedet, és bármikor a saját lakásodban hallgathatod a…, na, mondj egy nagyon híres klasszikus zenekart…, OK, a Berlini Filharmonikusok előadását. Amikor és ahányszor csak akarod!” Hiába vitáztunk órák óta, hiába döntöttük magunkba a sört, nem értette. „Nem érted” – mondtam. „Én nem akarom a berliniek tökéletes Beethovenjének tökéletes felvételét tökéletes eszközön hallgatni; főleg nem sokszor, és nem a nappalimban. Engem az érdekel, hogy aznap hol játszik rossz hangot a Huntsville Symphony első oboistája.” Utólag is elnézést kérek szólamvezető oboistánktól, Carey Shinbaumtól, és minden hozzá hasonló, kiváló fafúvós kollégától, de akkor, fáradt kétségbeesésemben pont ez jutott eszembe. Attól tartok, beszélgetőpartnerem ezt már végképp nem értette, legalábbis kikerekedett szemeiből erre kellett következtessek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.