Tamás Gábor

Amit ma megeszel, megszalaszt holnapra - viccelődik az ismerős állatorvos, pedig nincs jó kedvében. Egyike azoknak az ellenőröknek, akik az elmúlt hónapokban üzleteket, raktárakat kutattak át, találva eközben tücsköt és bogarat, pontosabban olyan élelmiszereket, amelyek közül jó néhányat az ember a kutyájának sem adna oda.

"Üzletté, méghozzá zsíros üzletté válhat az EU-támogatások megszerzése egy vállalkozói kör számára, ha a potenciális igénylők szakmai felkészültsége hiányos."

"Van még egy komoly tartalék. Fáj nekem az, ahogy a vidék tespedt és mozdulatlan. Az egyik stratégiai célom egyébként az volt ebben a kampányban, és ebben kudarcot vallottam, hogy a budapesti részvételi arányhoz közelítsük a vidéki részvételi arányt." (Orbán Viktor, 2006. április 16.)

Mi az: 111,6 méter hosszú, 24,5 centiméter széles, elvinni nem lehet, értéke viszont csaknem félmillió forint?

Az igazi választási kampány akkor kezdődik, amikor három téma feltétlenül fölbukkan: a gázár, a nyugdíjak mértéke és a magyar vidék - szűkebben karéjozva a mezőgazdaság - helyzete; különös tekintettel hol a szövetkezeti vagyonértékre, hol a földbirtoklásra, vagy éppen mindkettőre egyszerre.

Nálunk pillanatnyilag úgynevezett ágazati egységről beszélni teljesen fölösleges: az egyes szektorok ilyen-olyan szervezeteinek vezetői egymást csendesen gáncsolgatva építik saját klientúrájukat, no meg a karrierjüket, miközben a mögöttük lévő érdekkör - a tagság - saját esze és ügyessége szerint lavíroz jobb vagy rosszabb irányba.

Szeptember elsejével az eddig ismert, csaknem száz százalékban állami tulajdonú Bábolna Rt. lényegében a múlté lett. A tulajdonos állam - úgy tudni: a cég jelenlegi vezetésének a koncepció-ját elfogadva - úgy döntött, hogy a korábban a nemzetközi piacon is meglehetõs hírnevet szerzõ vállalatot jogutód nélkül felszámolja, részeit veszteséges és nyereségessé tehetõ egységekre válogatja szét. Az elõbbiek eszközeit értékesítik, az utóbbiakat privatizálják.

Az egyiknek megszüntették a "másodállású" hivatalát, a másik maga mondott le kormányzati tisztségérõl. Az egyik az úgynevezett diplomáciai családi körbõl érkezett, a másik "trágyajogászként" kezdte karrierjét a Jászságban. Ami közös bennük: zárványok saját politikai hátországukban, s pártjuk láthatólag nem nagyon tud mit kezdeni velük. Két teljesen különbözõ személyiség: Szanyi Tibor és Kis Zoltán.

Amikor a magyar agrárágazat európai uniós felkészültségéről beszélünk, többnyire az ún. egyszerű parasztemberek ködlenek fel képzeletünkben. A kétkezi munkából élő, rendszerint kapával a vállon közlekedő vagy - mint a hírműsorok vágóképein megfigyelhetjük - gumicsizmában a jószágot etető polgártársainkról az az általános vélekedés, hogy jócskán lemaradtak a felkészülésben, jószerivel egy épkézláb dokumentpapirost sem képesek önerőből kitölteni. Tény: sokan vannak közöttük ilyenek. De az agrárfelkészülésben az állam sem volt eddig túl acélos.

"A javaslat nem a földet megművelő magyar parasztnak, hanem a szocialista nómenklatúra érdekeit szolgáló téeszlobbinak kedvez. A kormány földbirtok-politikájában jelent meg először az a dél-amerikai birtokpolitikai vonzalom, amely immár nem csupán birtokpolitikai modell, hanem a dél-amerikai katonai-rendőri juntáktól ismert kormányprogram." E veretes gondolatokat Kékkői Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, korábbi kisgazda földművelésügyi politikai államtitkár adta közre a parlament plenáris ülésén. Az emlegetett birtokpolitika a Tisztelt Ház előtt egy újabb földügyi csomagban öltött testet, mely szerint a Nemzeti Földalap kikerül a kormány közvetlen ellenőrzése alól, s a továbbiakban nem az új birtokuk bővítésére hajtó családi gazdálkodók, hanem a jelenlegi földhasználók lesznek kedvezőbb helyzetben. Emiatt - minő meglepetés! - az Orbán-kormány kedvenc agrárpartnerévé emelt gazdaköri szervezet hétfőn huszonhét helyen az utakra vitte tagságát.

Nagyon különbözik az elgondolásunk, ezért nem szeretnénk megadni a következő kormánynak azt a lehetőséget, hogy megnyissa a földszerzés lehetőségét a szövetkezetek számára is - jelentette be Orbán Viktor a leköszönő, de még hivatalban lévő jobboldali kormány április 30-i ülése után. A kabinet döntése értelmében az állami tulajdonú, több százezer hektárt kitevő földekre azonnali versenytárgyalásokat írnak ki. Orbán kerek perec megmondta: nem csinál titkot abból, hogy a következő kormány elgondolásaitól eltérő álláspontja miatt még a kormányváltás előtt kívánja feltenni az i-re a pontot a földpolitikában.

és az elhangzottak alapján nyugodtan kimondható: elképesztő az a tájékozatlanság, ami még a bennfentes (a zöld vaslelátón rendszeresen megjelenő) köröket is jellemzi Fradi-ügyben. Mindenki nyomja a sódert a nagy dohányról meg a gátlástalanul terjeszkedő "MTK-s" (ez a legvisszafogottabb jelző) Várszegiről, de a többségnek igazából fogalma sincs arról, mi is történt. Még az ősfradisták zömének sincs lövése arról, milyen körülmények között is működik az ország legnépszerűbb egyesülete,