A Fradi konszolidálása: Hol van a kutya elásva?

szerző
Tamás Gábor
publikálva
2001/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

és az elhangzottak alapján nyugodtan kimondható: elképesztő az a tájékozatlanság, ami még a bennfentes (a zöld vaslelátón rendszeresen megjelenő) köröket is jellemzi Fradi-ügyben. Mindenki nyomja a sódert a nagy dohányról meg a gátlástalanul terjeszkedő "MTK-s" (ez a legvisszafogottabb jelző) Várszegiről, de a többségnek igazából fogalma sincs arról, mi is történt. Még az ősfradisták zömének sincs lövése arról, milyen körülmények között is működik az ország legnépszerűbb egyesülete,

és az elhangzottak alapján nyugodtan kimondható: elképesztő az a tájékozatlanság, ami még a bennfentes (a zöld vaslelátón rendszeresen megjelenő) köröket is jellemzi Fradi-ügyben. Mindenki nyomja a sódert a nagy dohányról meg a gátlástalanul terjeszkedő "MTK-s" (ez a legvisszafogottabb jelző) Várszegiről, de a többségnek igazából fogalma sincs arról, mi is történt. Még az ősfradisták zömének sincs lövése arról, milyen körülmények között is működik az ország legnépszerűbb egyesülete, és pontosan mire is kell az a 2,4 milliárd forint, amely hivatalosan a Fotex Rt.-től érkezik a Fradi számlájára.Kezdjük az alapoknál: a Ferencvárosi Torna Club a sokat emlegetett üzletben nem az adásvétel tárgya, hanem az egyik boltoló fél volt. Eladó, aki saját hosszú távú érdekeit mérlegelve, előre meghatározott összegért megvált egy tartósan veszteséges cégének négyötödétől. Tehát Várszegi nem ferencvárosi ingatlant vett, nem az egyesület lett az övé, hanem a legalábbis vitatható értékű bőrkergető munkavállalókat foglalkoztató labdarúgócsapat nyolcvan százaléka. Ez a "vállalkozás" az egyesületnek eddig százszázalékos tulajdonában működő FTC Labdarúgó és Sport Kft. - a cég működéséről létezésének két éve alatt csak olyan hírek érkeztek, amelyekben legalább egyszer szerepelt a "finanszírozási probléma" vagy a "fizetési válság" kifejezés.

Akadt olyan, az üzletet részleteiben ismerő Fradi közeli személyiség, aki az új helyzet kapcsán - jó, két sör mellett - azt mondta, Várszegi kapitális hülyeséget csinál. De erről majd később.

Válságról válságra

A fő gond valójában immáron tíz éve az, hogy a Fradi (most a tizenegy szakosztályt működtető, több mint kétezer sportolót befogadó nagyegyesületről beszélünk) gazdasági szempontból egy olyan vállalathoz hasonlítható, amelynek működését a folyamatos tartozás, a "tervezett pénzhiány" jellemzi. A népszerű Fradi üzletileg olyan csődtömeg, amelynek állandó konszolidálása valamiért a rendszerváltás után is mindig állami feladat maradt - és az egész történet legkülönösebb vonása, hogy ezt felelős kormányhivatalnokok folyamatosan rendjén valónak is tartották. A Fradi-könyvelés számai az elmúlt tíz év során sajátos ciklust mutatnak: működgetünk, tönk szélére érünk, felsírunk, konszolidálnak.

A legutóbbi ilyen kör 1998 végén kezdődött, a dicstelen végszakasz az idei tavaszelőre esett. Egy 1998 novemberében készült felmérés szerint az addig felgyűlt kifizetetlen kötelezettségek összege meghaladta a háromszázmillió forintot. (Ekkora tartozás a klub életében - az egyik korábbi felső vezető meghatározása szerint - a "megszokottnál nagyobb" válságot jelent.) Ebben a helyzetben nem túlzás állítani, hogy a felügyelő agrártárca irányítását és ezzel a klub vezetését is átvevő magas rangú kisgazda stábot - vagyis az elnöki székbe ülő Torgyán József pártelnök-minisztert, valamint a pénzügyekben rendkívüli határozottsággal fellépő, általános elnökhelyettesnek megválasztott Szabadi Béla államtitkárt - valóságos megmentőként fogadták az Üllői úton. És tény: egy év alatt pénzügyileg valóban sikerült konszolidálniuk a Fradit.

Az persze külön sztori, hogyan. Szabadiék ugyanis keményen bevetették gazdasági és tulajdonosi hatalmukat: a válságkezelő pénzek zöme az agrártárca tulajdonába tartozó vállalatoktól érkezett. A tulajdonosi jogokat gyakorlatilag egy személyben gyakorló államtitkár nyomására a cégek szponzorációs vagy reklámszerződést írtak alá a klub illetékeseivel, aztán a kialkudott ütemezés szerint útnak indult a pénz. Így került - mondjuk - a tárca felügyeletével, versenytárs híján csaknem monopolhelyzetben működő, a lelkes sportközönség előtt azonban gyakorlatilag teljességgel ismeretlen fehérjefeldolgozó, az ATEV Rt. (népnyelven: "kutyagyár") szolgáltatását hirdető tábla a klubház falára. (Magyarország más vidékein az állati tetemek feldolgozásával foglalkozó üzemeket Foxi Maxi Műveknek hívják - a szerk.)

Egyetlen út

A rendszer két évig működött, ám Sz. Béláék távozásával a hatalmi szóval megnyitott pénzforrás is elapadt. Furulyás János - akkor még megbízott - egyesületi elnök február végén azzal a helyzettel szembesült, hogy az egyesületi költségvetésben szereplő kilencszáz milliós végösszegből (amiből félmilliárdot egymagában a futballcsapat visz el) mindössze kétszázhetvenmillióról van érvényes reklám- vagy támogatási szerződés. Bár ezt hivatalosan soha senki sem merte kimondani, tavasszal volt olyan időszak, amikor a játékosokkal szembeni kilencven napot meghaladó tartozás miatt forma és betű szerint a végül bajnokságot nyert csapat NB I-es részvételi jogát is fel kellett volna függeszteni. (Ez a már korábban idézett szakvezető szerint is mély kútnak volt tekinthető.) Kezdődhetett hát az újabb válságkezelés, amelynek origójában kezdettől fogva a piacon leginkább értékesíthető futballcsapat részleges, esetleg teljes értékesítése állt.

Furulyás az egyesület elnökségétől egyértelműen erre kapott megbízást, és a végül létrejött üzlet főösszege is "tizedesvesszőre" stimmelt az eredeti célkitűzéssel. "A Fradinak 2,4 milliárd forintra volt szüksége, és ezt Várszegi úr hajlandó volt a kínált feltételekkel megadni. Az összeg több részletben érkezik meg az egyesület számlájára (hatszázmillió már megjött - T. G.), ám a kontraktus megkötése utáni időszak és az utalások időpontja közötti kamatokat is kifizeti a vevő" - nyilatkozta az elnök az adásvétel nyilvánosságra kerülése után.

Durr bele a pénz

Nem is lennénk Magyarországon, ha időközben ki nem derül, hogy előzőleg más "befektetői csoport" is érdeklődött - valami egészen furcsa szerepzavar következtében Muszbek Mihály, a Hivatásos Labdarúgó Liga főtitkárának közvetítésével - a csapat iránt, ám ajánlatuk összességében alig fele volt Várszegiének. Az ügy hátterében Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója állt, aki később korrekt nyilatkozatban ismerte el, hogy a Fradi elnöksége jól döntött, Várszegi, azaz hivatalosan a Fotex Rt. ajánlata kedvezőbb volt. Az ajánlat strómanja, a szinte felfoghatatlan ügyetlenséggel eljáró Muszbek meg azóta is csak áll és magyarázkodik - minden megnyilvánulása kontúrosan jelzi, mitől olyan húgyszagú a magyar foci egész környéke, amilyen. Azt viszont máig nem érti senki, hogy került ebbe az egészbe egy olyan dörzsölt illető, mint Csányi Sándor.

A Fradi (megint az egyesület egészéről beszélünk) a bevételből most néhány évig biztosan eléldegél, kifizeti külső és belső adósságait - jó néhány utánpótlásedző, sportoló szinte hihetetlen változásként éli meg, hogy megállapodott, de eddig elmaradt tiszteletdíját megkapja, és előfordulhat, hogy ez a tendencia akár középtávig is kitart. A nagy kérdés mára az maradt, hogy a futballbirtokon belül meghatározó szerepbe került Várszegi Gábor mihez kezd új helyzetével. Az időközben az Ifjúsági és Sportminisztérium kezelésébe került stadion használatáért a korábbi gyakorlatnak megfelelően fizetnie kell (az érvényes megállapodás szerint a jegybevétel negyedét kell átadnia), a csapat a Split ellen úgy vérzett el a Bajnokok Ligája selejtezőjében, hogy az UEFA-kupában való indulás jogával sem vigasztalódhat. A csapat még a magyar idényt is vereségekkel kezdte - a legutóbbi, Videoton elleni meccsre 7600 jegyet sikerült eladni, és ez a Fradi-pályán gyenge félházat sem jelent. Várszegi a Nemzeti Sportban úgy nyilatkozott, hogy további két és fél-hárommilliárd forintot hajlandó beletenni a csapatba - ez a beruházás nyilvánvalóan csak akkor érhet valamit, ha a Fradi végre ismét produkál a nemzetközi kupákban.

Egyébként kidobott pénz marad a focira költött - nem is kis - vagyon, már ha el nem hisszük azokat a pletykákat, amelyek egészen különös megvilágításba helyezik az egész üzletet. Várszegi kinőtte az MTK-t, nagyon megy a Fotex, több pénzt kell "elölnie", mint bármikor korábban - mondják egyes sugdolózók, arra utalva, hogy a zárkózott üzletember esetleg nem puszta futballőrületből helyez el milliárdokat egy meglehetősen ingoványos és nehezen átlátható üzleti területen.

Mindez persze a Fradi futballistáit a legkevésbé sem érdekli - ők csak azt emlegetik, hogy az MTK-nál az elmúlt években gyakorlatilag nem tartoztak a játékosoknak, és az ő szempontjukból a jelenlegi FTC-valóságnál csak jobb jöhet. Már ha Várszegi megtart egyáltalán bárkit is a jelenlegi garnitúrából, és a már emlegetett újabb összegeket nem arra költi, hogy valódi csapatot csináljon végre. Ami merőben szokatlan helyzetet teremtene a sivár hazai futballéletben.

Tamás Gábor

szerző
Tamás Gábor
publikálva
2001/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra