Akadt olyan, az üzletet részleteiben ismerő Fradi közeli személyiség, aki az új helyzet kapcsán - jó, két sör mellett - azt mondta, Várszegi kapitális hülyeséget csinál. De erről majd később.
Válságról válságra
A fő gond valójában immáron tíz éve az, hogy a Fradi (most a tizenegy szakosztályt működtető, több mint kétezer sportolót befogadó nagyegyesületről beszélünk) gazdasági szempontból egy olyan vállalathoz hasonlítható, amelynek működését a folyamatos tartozás, a "tervezett pénzhiány" jellemzi. A népszerű Fradi üzletileg olyan csődtömeg, amelynek állandó konszolidálása valamiért a rendszerváltás után is mindig állami feladat maradt - és az egész történet legkülönösebb vonása, hogy ezt felelős kormányhivatalnokok folyamatosan rendjén valónak is tartották. A Fradi-könyvelés számai az elmúlt tíz év során sajátos ciklust mutatnak: működgetünk, tönk szélére érünk, felsírunk, konszolidálnak.
A legutóbbi ilyen kör 1998 végén kezdődött, a dicstelen végszakasz az idei tavaszelőre esett. Egy 1998 novemberében készült felmérés szerint az addig felgyűlt kifizetetlen kötelezettségek összege meghaladta a háromszázmillió forintot. (Ekkora tartozás a klub életében - az egyik korábbi felső vezető meghatározása szerint - a "megszokottnál nagyobb" válságot jelent.) Ebben a helyzetben nem túlzás állítani, hogy a felügyelő agrártárca irányítását és ezzel a klub vezetését is átvevő magas rangú kisgazda stábot - vagyis az elnöki székbe ülő Torgyán József pártelnök-minisztert, valamint a pénzügyekben rendkívüli határozottsággal fellépő, általános elnökhelyettesnek megválasztott Szabadi Béla államtitkárt - valóságos megmentőként fogadták az Üllői úton. És tény: egy év alatt pénzügyileg valóban sikerült konszolidálniuk a Fradit.
Az persze külön sztori, hogyan. Szabadiék ugyanis keményen bevetették gazdasági és tulajdonosi hatalmukat: a válságkezelő pénzek zöme az agrártárca tulajdonába tartozó vállalatoktól érkezett. A tulajdonosi jogokat gyakorlatilag egy személyben gyakorló államtitkár nyomására a cégek szponzorációs vagy reklámszerződést írtak alá a klub illetékeseivel, aztán a kialkudott ütemezés szerint útnak indult a pénz. Így került - mondjuk - a tárca felügyeletével, versenytárs híján csaknem monopolhelyzetben működő, a lelkes sportközönség előtt azonban gyakorlatilag teljességgel ismeretlen fehérjefeldolgozó, az ATEV Rt. (népnyelven: "kutyagyár") szolgáltatását hirdető tábla a klubház falára. (Magyarország más vidékein az állati tetemek feldolgozásával foglalkozó üzemeket Foxi Maxi Műveknek hívják - a szerk.)
Egyetlen út
A rendszer két évig működött, ám Sz. Béláék távozásával a hatalmi szóval megnyitott pénzforrás is elapadt. Furulyás János - akkor még megbízott - egyesületi elnök február végén azzal a helyzettel szembesült, hogy az egyesületi költségvetésben szereplő kilencszáz milliós végösszegből (amiből félmilliárdot egymagában a futballcsapat visz el) mindössze kétszázhetvenmillióról van érvényes reklám- vagy támogatási szerződés. Bár ezt hivatalosan soha senki sem merte kimondani, tavasszal volt olyan időszak, amikor a játékosokkal szembeni kilencven napot meghaladó tartozás miatt forma és betű szerint a végül bajnokságot nyert csapat NB I-es részvételi jogát is fel kellett volna függeszteni. (Ez a már korábban idézett szakvezető szerint is mély kútnak volt tekinthető.) Kezdődhetett hát az újabb válságkezelés, amelynek origójában kezdettől fogva a piacon leginkább értékesíthető futballcsapat részleges, esetleg teljes értékesítése állt.
Furulyás az egyesület elnökségétől egyértelműen erre kapott megbízást, és a végül létrejött üzlet főösszege is "tizedesvesszőre" stimmelt az eredeti célkitűzéssel. "A Fradinak 2,4 milliárd forintra volt szüksége, és ezt Várszegi úr hajlandó volt a kínált feltételekkel megadni. Az összeg több részletben érkezik meg az egyesület számlájára (hatszázmillió már megjött - T. G.), ám a kontraktus megkötése utáni időszak és az utalások időpontja közötti kamatokat is kifizeti a vevő" - nyilatkozta az elnök az adásvétel nyilvánosságra kerülése után.
Durr bele a pénz
Nem is lennénk Magyarországon, ha időközben ki nem derül, hogy előzőleg más "befektetői csoport" is érdeklődött - valami egészen furcsa szerepzavar következtében Muszbek Mihály, a Hivatásos Labdarúgó Liga főtitkárának közvetítésével - a csapat iránt, ám ajánlatuk összességében alig fele volt Várszegiének. Az ügy hátterében Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója állt, aki később korrekt nyilatkozatban ismerte el, hogy a Fradi elnöksége jól döntött, Várszegi, azaz hivatalosan a Fotex Rt. ajánlata kedvezőbb volt. Az ajánlat strómanja, a szinte felfoghatatlan ügyetlenséggel eljáró Muszbek meg azóta is csak áll és magyarázkodik - minden megnyilvánulása kontúrosan jelzi, mitől olyan húgyszagú a magyar foci egész környéke, amilyen. Azt viszont máig nem érti senki, hogy került ebbe az egészbe egy olyan dörzsölt illető, mint Csányi Sándor.
A Fradi (megint az egyesület egészéről beszélünk) a bevételből most néhány évig biztosan eléldegél, kifizeti külső és belső adósságait - jó néhány utánpótlásedző, sportoló szinte hihetetlen változásként éli meg, hogy megállapodott, de eddig elmaradt tiszteletdíját megkapja, és előfordulhat, hogy ez a tendencia akár középtávig is kitart. A nagy kérdés mára az maradt, hogy a futballbirtokon belül meghatározó szerepbe került Várszegi Gábor mihez kezd új helyzetével. Az időközben az Ifjúsági és Sportminisztérium kezelésébe került stadion használatáért a korábbi gyakorlatnak megfelelően fizetnie kell (az érvényes megállapodás szerint a jegybevétel negyedét kell átadnia), a csapat a Split ellen úgy vérzett el a Bajnokok Ligája selejtezőjében, hogy az UEFA-kupában való indulás jogával sem vigasztalódhat. A csapat még a magyar idényt is vereségekkel kezdte - a legutóbbi, Videoton elleni meccsre 7600 jegyet sikerült eladni, és ez a Fradi-pályán gyenge félházat sem jelent. Várszegi a Nemzeti Sportban úgy nyilatkozott, hogy további két és fél-hárommilliárd forintot hajlandó beletenni a csapatba - ez a beruházás nyilvánvalóan csak akkor érhet valamit, ha a Fradi végre ismét produkál a nemzetközi kupákban.
Egyébként kidobott pénz marad a focira költött - nem is kis - vagyon, már ha el nem hisszük azokat a pletykákat, amelyek egészen különös megvilágításba helyezik az egész üzletet. Várszegi kinőtte az MTK-t, nagyon megy a Fotex, több pénzt kell "elölnie", mint bármikor korábban - mondják egyes sugdolózók, arra utalva, hogy a zárkózott üzletember esetleg nem puszta futballőrületből helyez el milliárdokat egy meglehetősen ingoványos és nehezen átlátható üzleti területen.
Mindez persze a Fradi futballistáit a legkevésbé sem érdekli - ők csak azt emlegetik, hogy az MTK-nál az elmúlt években gyakorlatilag nem tartoztak a játékosoknak, és az ő szempontjukból a jelenlegi FTC-valóságnál csak jobb jöhet. Már ha Várszegi megtart egyáltalán bárkit is a jelenlegi garnitúrából, és a már emlegetett újabb összegeket nem arra költi, hogy valódi csapatot csináljon végre. Ami merőben szokatlan helyzetet teremtene a sivár hazai futballéletben.
Tamás Gábor
