Döntés az állami földek eladásáról
Nagyon különbözik az elgondolásunk, ezért nem szeretnénk megadni a következő kormánynak azt a lehetőséget, hogy megnyissa a földszerzés lehetőségét a szövetkezetek számára is - jelentette be Orbán Viktor a leköszönő, de még hivatalban lévő jobboldali kormány április 30-i ülése után. A kabinet döntése értelmében az állami tulajdonú, több százezer hektárt kitevő földekre azonnali versenytárgyalásokat írnak ki. Orbán kerek perec megmondta: nem csinál titkot abból, hogy a következő kormány elgondolásaitól eltérő álláspontja miatt még a kormányváltás előtt kívánja feltenni az i-re a pontot a földpolitikában.Akabinet a családi gazdaságok megerősítését támogatta a földtörvény, a Nemzeti Földalap és a földhitelek létrehozásával - hangsúlyozta Orbán Viktor. Az állami tulajdonban lévő földekre harminc- napos határidővel írta ki a kormány a versenytárgyalásokat, ami már nagyon nehézzé teszi a hivatalba lépő kormánynak, hogy visszavonja vagy megmásítsa ezt a folyamatot - érvelt Orbán. Nyilatkozatának egy különösen gusztusos fordulatával arra is utalt, hogy az előrehaladott értékesítés megállítása bizonyosan népszerűségvesztést okozna Medgyessy Péter számára.
"Szeretnék kész helyzetet teremteni"
- mondta a miniszterelnök. A földtörvény előírja, hogy milyen eljárási szabályok szerint kell az eladást lebonyolítani, és jogszabály rögzíti az elővásárlási jog kedvezményezettjeinek a körét is, akiket külön-külön kell bevonni a tárgyalásokba. Orbán szavai szerint a több százezer hektárnyi földterület értékesítését lehetővé tevő döntéssel elsősorban a helyben lakó gazdákat szeretnék földhöz juttatni. Azt is mondta, hogy vidéken szinte kézzelfogható a földéhség.
Maga a földterület első pillantásra tekintélyes méretű: csaknem 400 ezer hektár szántó. Ez az összes magyar művelt mezőgazdasági területnek (6,21 millió hektár) nagyjából a hat százaléka. Ha tehát csak magukat a számokat tekintjük - főleg, mivel legalább ekkorára becsülik az elhanyagolt, kezeletlen, de a hivatalos statisztikában a nyilvántartás hiányosságai miatt nem szereplő területek arányát is -, a mezőgazdaság egészét tekintve aligha nevezhetjük meghatározó méretű birtoktestnek azt, amit Orbánék a "földéhség" csillapítására most partiba vágnak. Ráadásul ebből lejön az elmúlt hónapokban különös körülmények között a meglehetősen fideszes klientúra szagú csoportok kezébe került tizenkét volt állami gazdaság több mint ötvenezer hektáros területe is, de erre később még visszatérünk.
A baj - rossz szokása szerint - most is lényegesen nagyobb annál, mint azt hinnénk. A tervezett intézkedéssel ugyanis a "nemzeti oldal kormánya" utolsó rúgásával még kilökheti a sámlit a nemzetközi hírű magyar vetőmagtermelés felét, az extra minőségű tejtermelés ötödét, a tenyészállat-előállítás bő harmadát produkáló szektor alól.
A kimérésre szánt területek döntő része olyan társas vállalkozások használatában van, amelyek a korábbi állami gazdaságok privatizált jogutódai, illetve jelenleg is állami felügyelet alatt működnek. A rendszerváltáskori 128 agrártársaságból jelenleg 15 van állami tulajdonban, a többit privatizálták. A privatizáció döntő része az Antall-kormány időszakában, a kilencvenes évek elején zajlott, de a magánosításban a jelenlegi kormányzat is részt vett: az elmúlt hónapokban különlegesen kedvező feltételekkel értékesített 12 állami agrárcéget, amelyek jelentős része már - különböző közvetett cégtulajdonlások révén -
a távozó kormányhoz közel álló
körök tulajdonában van; és ezeknek egyébként a Fidesz-kormány különleges földtulajdon-szerzési jogokat is biztosított.
A 128, korábban állami tulajdonú társaság a kilencvenes évek elején még mintegy egymillió hektár földterületet használt. Ebből 560 ezer hektár kárpótlással került magánkézbe, a fennmaradó terület nagy részén pedig az időközben 27-re olvadt, tartós állami tulajdonban maradó, az ÁPV Rt. által felügyelt cégcsoport gazdálkodott. E kört 2000 végén a kormány nyolcra csökkentette, majd a már említett 12 cégnek és a Bábolna Rt.-nek a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) való átadásáról, illetve különlegesen kedvező privatizációjáról döntött. (A Bábolna magánosításáról szóló döntés még nem született meg; mellesleg a cégóriás egymaga húszezer állami hektárt használ.)
Az állami tulajdonban lévő földterületek - köztük a már említett, csaknem 400 ezer hektár, haszonbérlettel kiadott szántó - az idén átkerültek a földalaphoz. A területek túlnyomó többségére egy-két évvel ezelőtt tízéves haszonbérleti szerződést kötött akkori kezelőjük, az ÁPV Rt. A kormányfő által kívánatos tulajdonosként megjelölt hazai gazdák tehát hét-kilenc év múlva kerülhetnek birtokon belülre, ám információink szerint a bérlő gazdaságok - többségük világszínvonalon termelő, hatékony agrárcég - számára a szerződés lejárta után további opciókat biztosított az állam nevében szerződő ÁPV, s ezek között szerepel az előhaszonbérleti, illetve esetleges elővásárlási lehetőség is.
Mellesleg - legalábbis a Népszabadság információi szerint - 2001 elején azért kellett távoznia az ÁPV Rt. agrárigazgatóságának éléről az agrártárca jelenlegi közigazgatási államtitkárának, Éder Tamásnak, mert aláírta azokat a földbérleti szerződéseket is, amelyek a Fidesz legmagasabb vezetői köreinek, illetve üzleti partnereiknek érdekeit sértették. A szakember - állítólag Stumpf István kancelláriaminiszter személyes közbenjárására - néhány hónap múltán mégis kaphatott magas hivatali beosztást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban.
A helyzetet bonyolítja, hogy a kormányfő olyan jogszabály alapján kívánja végrehajtani az állami földek versenytárgyalásos értékesítését, amelyek miatt - független jogi szakértők szerint megalapozott - alkotmánybírósági beadványok születtek az év elején. A korábban teljes egészében megsemmisített szövetkezeti üzletrésztörvény esetéhez hasonló széles szakmai és civil tiltakozás indult el ugyanis a földtörvény tavaly decemberi módosítása ellen. A Magyar Agrárkamara szakértői 12 ponton találták alkotmányellenesnek a kormány év végén elfogadott földbirtok-politikai törvénycsomagját, ezért a köztestület februárban az Alkotmánybírósághoz fordult. A beadványhoz csatlakozott több más ágazati civil szervezet is - köztük a MOSZ, a Medosz és a Magyar Gazdaszövetség -, és hasonló beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz. A szervezetek elsősorban azt sérelmezték, hogy a termőföld vagy tanya eladásával kapcsolatos elővásárlási jog új szabályai sértik a tulajdonhoz való jogokat. Érvelésük szerint a rendelkezések különbséget tesznek a köz- és magántulajdon között, sértik a vállalkozási jogot és a versenyszabadságot. A beadványokat várhatóan együttesen tárgyalja az Alkotmánybíróság május második felében. Könnyen borulhat az egész, polgári fejekben fogant árverezősdi, ha az Alkotmánybíróság az elővásárlási sorrendet előíró jogszabályokat vagy esetleg az egész, tavaly elfogadott földtörvény-módosítást alkotmányellenesnek találja.
A Nemzeti Földalapról szóló törvény egy pontja mindenesetre kimondja: a közhasznú társaság (kht.) által megvásárolt föld értékesítésekor nem kötelező a törvény szerinti elővásárlási sorrend betartása, vagyis a földalap gyakorlatilag kijelölhet vásárlót, illetve új haszonbérlőt az általa felügyelt állami területre.
Az eladás technikája
egyébként egyszerű: a törvény szerint a tervezett árverés előtt harminc nappal meg kell hirdetni az értékesítendő területet a helyrajzi szám, a művelési érték (ez az a bizonyos aranykorona - az ország termőterületeinek átlagos aranykorona-értéke a jó közepes 18-20 közé tehető) és a területi elhelyezkedés megjelölésével, majd lebonyolódik maga az árverés. Ennek szabályait egyébként az ominózus kormányülés után egy héttel hozta össze nagy sietséggel az agrártárca, s ha minden igaz, nem sokkal lapzártánk után az egyik Pest megyei településen már meg is jelennek az első árverési hirdetmények. Könnyű tehát kiszámolni, hogy az első eladásokra leghamarabb június közepén kerülhet sor.
Maga az árverés egyébként nyilvános lesz, és csak az tehet ajánlatot az állami földek megvételére, akinek a törvény szerint elővásárlási joga van. Vagyis a családi gazdálkodó vagy a gazdálkodó családtagja, továbbá a közös háztartásban élő családtag, a helyben lakó szomszéd, a helyben lakó más gazdálkodó, továbbá a Nemzeti Földalap, a haszonbérlő és a részes művelő. A felsorolás egyben sorrendiséget is jelent az elővásárlásnál.
Egyszerűnek látszik ugyan, de ezzel az egésszel van néhány nagyon súlyos adminisztrációs bibi. Például az, hogy a földalapról szóló törvény megfogalmazása szerint a kht. által kezelt terület haszonbérbe adására, értékesítésére az arról szóló szabályozás elfogadását, valamint az összesen csaknem negyvenezer helyrajzi számon nyilvántartott földvagyon tételes ellenőrzését követően kerülhet sor. A legkülönbözőbb forrásokból származó, egybehangzó információk szerint e tételes ellenőrzés a "földeladós" kormányülésig el sem kezdődött, ami aligha véletlen: a földalap addig mindössze 2 (kettő) főállású munkatársból állt, akik a földművelésügyi tárca jogi ügyekért felelős helyettes államtitkári irodái közül használhattak egyet (igaz, saját telefaxszal, ha jók az értesüléseink). Így tehát - még akkor is, ha az összes földhivatal mindent félretesz is, és csak ezzel foglalkozik - bajos lesz az összes földterületet rövid időn belül meghirdetni. Alighanem lesz majd egy-két kirakatba való licit, aztán a többi néma csönd.
Ám térjünk vissza arra, hogy milyen i-re is akarja föltenni a pontot az Orbán-kabinet. Az önmagát nemzeti oldalnak feltüntető kormánynak három éven át a magyar vidék ügyeire kizárólag pártpolitikai válaszai voltak: e sajátos, kisstílű praktizálás megtestesítői a minisztériumra szabadított Torgyán-stáb tagjai voltak, akik mindenféle komolyabb koncepció és következmény nélkül (a Szabadi-ügyet most ne említsük, az más eset) törhettek-zúzhattak három évig az amúgy is mindenre érzékeny agrárágazat porcelánboltjában - a miniszterelnök többször hangoztatott elégedettsége közepette.
A kisgazdabrigád távozása után nem sokkal - főként, mivel közeledtek a választások és a vidékkel is tenni kellett valamit - Orbánéknak hirtelen "lett" valamiféle vidékpolitikai koncepciója, de
a bőrükből nem tudtak kibújni:
épp olyanra sikeredett az is, mint intézkedéseik többsége. A földtulajdonlásból és -használatból mereven kizárták az összes társas vállalkozást, s a tavalyi év végéig gazdaságpolitikai kategóriaként nem is létező családi gazdálkodást helyezték a költségvetés középpontjába. (Az ehhez társított intézkedésekről is kiderülhet, hogy alkotmányellenesek.)
A birtokpolitikai bűvészkedés egyik húzós része a most is erősen érintett volt állami gazdasági körhöz kapcsolódik. A 12 volt állami gazdaságnak olyan privilégiumokat biztosított a távozó kabinet, ami gazdaságtörténeti kuriózum. Egy - egyébként az ágazat más szereplőitől semmiben sem különböző, a szektor teljesítményéből 1-2 százalékot előállító körnek - külön paragrafus jutott a földtörvény tavalyi év végi módosításában, miszerint sorba állhatnak a földhaszonbérletekért, míg a többiek nem; külön tételként szerepelnek a kormány földbirtok-politikai irányelveiben is, az MFB-től pedig összesen 17 milliárd forintos összegben olyan húszéves feltőkésítő hitellehetőséghez jutottak, amiről az ágazat többi szereplője legfeljebb csak álmodozhat. Most azonban kiderült az is, hogy a minap ötvenéves földbérleti lehetőséget kaptak az államtól az eddig használt területeikre is. És az ilyen bérletekkel lekötött táblák, mit ad isten, pont nem esnek bele az értékesíthető állami birtokok körébe.
A pont felkerült az i betűre.
Tamás Gábor
