Sajó László

Mmmost szólok. kkkezdetben vo-volt aaaz iiige egyszer anyuék bálba mentek egyedül hagytak amikor hazajöttek ott találtak a varrógépen függönybe csavarodva mint egy pólyás mint egy múmia magas lázam volt bevittek újhelyre a kórházba hamarabb hazahoztak mert sokat sírtam

Közhelyítést ... közhülyítést ... közhelyesbítek ... közvetítést adunk az ötkarikás játékok labdarúgódöntõjérõl, a magyar-nemmagyar mérkõzésrõl. A mikrofonnál: ...

Ül K. Dezsõ a Hernád intercityn, a Balatonhoz megy nyaralni, Diósgyõrbe. Keletre megy a déli partra, olvassa az Északot. Az eddig Siófokon szereplõ Balaton FC Miskolcra teszi át székhelyét. K. Dezsõ hátradõl a büfékocsiban, Borsodit iszik, merne mást. Már látja a Bükk alatt a gyárakkal körbekerített üdûlõvárost, Diófokot, hol csak kémények és kockaházak vetnek árnyékot a bulgárföldi homokra, piros-fehér sálakon elterülve hûsörnek elcsigázott drukkerek.

Egyik kutya, másik EB. A gyerekek napokig nem mentek iskolába, ott sírtak a pálya körül az azóta kóbor kutyáinkkal együtt, mert nekünk az volt a mindenünk...(

Ne engedd, hogy eltûnjön a Nap

A tömeg a kordonnak préselõdik, rémült ronaldinhós gyerekek apukák nyakában, nyissátok ki, barmok! Európa! Kordonrácsok dõlnek s a nép boldogan özönöl Európába. Teli a stadion, zászlók, himnusz, K. Dezsõ, nem szokta, énekli. Felsõ karéjból gombfoci, sárgák játszanak a pirosakkal, K. Dezsõ a füvet nézi, gyönyörû, a Napkeleti pályaudvar felõl repülõ érkezik, eltûnik az estében, egy piros mezes még elrúgja a labdát estében, tömeg õrjöng. Csak a góloknál iszunk, rozspálinka, a szünetre elfogy az elsõ üveg.

Láttyátok, feleim, szemetekkel, mik vogymuk. Isa, korcs és kamu vogymuk. Mennyi melaszban teremtüvé Isten írókat és adutta vala nekik Írószoevetséget házoá.És adutta vala nekik az írnitudás almáját, de ők egymás torkát harapdálták evőlegesen. Kik bár oly mélyre hatoltanak is az írnitudás almájába, férgeknek találtattak vala, és kiköpendék őket, és házoán kívül találták tenmagukat es. Kérdendik egymást: te most hol lakol? Kívül vagy bévül, mindenik meglakol. (H. Lotti)

Megnézi, milyen a Mátra tavasszal. Eddig mindig ősszel - most március van és határtalan az élet, zsongás, házsongárd, szent, megúnt élet, idézte utált költőit K. Dezső, mert magától nem tudott egy sort se, írni. Majd most! Fönn a hegyen, távol a, megírja a Nagy Művet. Gyöngyösön átszállás, trafik. Alkoholt tartanak? Tömény ihlet. Rum? Krajczár, Hajós. "Le van védve" - biztatja a trafikos, K. Dezső bizalmatlan. Rumaroma. De azért megissza indulásig. Istvánba, mondja a sofőrnek, ki felnéz. "Szentisvánba?" Na, még egy szent.

A kultuszminisztérium pályázatot hirdetett, K. Dezső nem hitt a szemének. Telefonozott J. Attilának, bár tudta, költőtársa épp Siestázik, nem akarta zavarni. De egy ekkora ügy!