Pályák emléke
Hol volt a Budai 33 pályája? Ezen a telken, a BEAC pályán, Kerepestarcsán, Gödöllõn? Sehol és mindenhol.
(Mándy Iván)
...ismét elvettek egy pályát Budapest ifjúságától. Hol van a sporttörvény?! Hol van a "magyarság"?! Hol van a jogunk az országunkhoz? Úgy tesznek, mintha nekik nem lenne gyerekük. Rákerültünk a kisemmizettek listájára! ...ljen a magyarság, éljen a magyar haza, a sportoló magyar ifjúság, éljen a "jog és az igazság"! Mi meg majd úgyis beledöglünk valahogy a nagy eszménkbe...
(Solymosi I Csaba, a Zuglói Kinizsi játékos-edzõje)
Focizzunk. Úgyis EB van.
Egyik kutya, másik EB. A gyerekek napokig nem mentek iskolába, ott sírtak a pálya körül az azóta kóbor kutyáinkkal együtt, mert nekünk az volt a mindenünk...(Solymosi I folyt.)
Ácsi! Hol lehet itt focizni?!
A BEAC-pályát a most BEszavazott europarlamenti képviselõ(nõ), egykori kormánybiztos, ami biztos, majd bécsi nagykövet (asszony) tétette tönkre, dicsõségét a pálya helyén emelt (süllyesztett) szarkofág hirdeti örök idõkig.
A szomszédos Erõmû-pályát már eladták, felszámolása folyamatban. Tovább haladva a Budafoki úton az egykori Mûanyag (majd Kelenföldi Goldberger-, késõbb Keltex)-pálya régen megszûnt. Eltûntek az ablakból a kubai szövõnõk, ablakostul. Nekik játszottunk pedig, Dara miattuk rúgta a tizenegyest, és miattuk hagyta ki. Mert az egyik, aki miatt, nem nézett oda. Mondta aztán a büfében. (Az elmaradhatatlan büfék! A bekeretezett csapatképekkel, lilahagymás zsíroskenyérrel! A Goli pályán különöst nagy volt a kenyér, szép és igaz.) Nem messze a Magyar Kábel fû alatt, a még élõ sövény centerhalf-magasságú. Azt mesélik, itt úgy ért véget a foci, megjelent az ellenfél, a játékvezetõ, a Kábel meg sehol. Azóta is keresik õket. Mivé lett a Gamma-pálya?! Hol van Józsi bácsi, a szertáros; Margit, a pályamunkás; Lajos, a kocsmáros és Szlávicsek, a hajléktalan partjelzõ? ...s tovább, nincs tovább Budán: CS'SZER-pálya, BHG-pálya, MOM-pálya, mi a pálya? Egyszer volt, Budán. Budai 33 pálya. ...s a rettenetes UFC, a rettenetes pályával! (Innen indult Hidegkuti, akkor még a pálya is jobb volt.) Egyszer az oldalvonalnál (mely nem is volt) térdig érõ pocsolyamély, senki sem mert bemenni, a labda sodródott egyre beljebb. Elúszott a labda, elúszott a meccs. Állt a játék, álltak a csapatok. Mígnem egy drukker, ki eddig a büfébõl nézte a meccset, kijött a zuhogó esõbe, átvágott a pályán, és nehogy megfázzon, két felesért kihozta a tócsatengerbõl. Kihozta a labdát a sodrából.
A nagytétényi pálya még megvan. A gondnok kertjében rózsa nyílik, jó ebédhez szól a kurvaanyád!, a kiskertben fehér mûanyag székek, lugas, lehetne bakterház is kies holtvágánynál. A pálya még él, gondnok hintaágyból nézi a mecscset, kávét kortyol vizespohárból. Méhek zümmögése és ütemes mocskos csaló! hallik. A nagytétényi pálya (a helyi ultrák szerint: katlan) olykor (amikor meccs van) botrányoktól hangos. Ekkor érkeztünk el a mérkõzés 75. percéig. A Rákoshegy egyenlítõ gólja után a vendégszurkolók betódultak a pályára, mire a bíró lefújta a meccset. Ekkor az öltözõ elõtti terület csatatérré változott. Kihívták a rendõrséget, õk megint (!) kijöttek, és meglátva a kialakult helyzetet azonnal erõsítést kértek. Egy helyi törzsszurkoló ül a pálya mellett a Kohász étterem teraszán. Az nem úgy volt. Nem üvegek repültek be, hanem - pontosan meg nem határozható helyrõl - egy, a játékvezetõ által sem látott, a késõbbiekben "talán üvegként azonosítható" tárgy. Fogalmaz szabatosan, és kiissza a sörösüveget, majd nagy ívben a pályára dobja. Valahogy így, és beballag a sörösüvegnek látszó tárgyért. Bent a büfében (étterem!) a tévén valami EB-meccs, kit érdekel, amikor öregfiúk meccs van. Ez a vécé azért van itt, hogy mellé hugyozzunk. Mármint a vécé mellé. Pontosít a jobbhátvéd. Víz nincs, viszont sárga tengerben meg is nézi magát benne (a vécében), aki betéved. Ez van, mondja a jobbszélsõ a csurranó vécécsészénél. Csurranópálya, gondolja. Ha nem szólal meg, nem harap húgy fölött gomolygó muslincákba. Köhög, krákog és köp, ahogy mostanában pályán illik. Ám azt hiszik, beteg, és kimarad a kezdõcsapatból. Hallgatja a drukkert a teraszon. Régen nem így volt. A korlát felsõ csövében víz folyt, onnan öntözték a pályát. A kiserdõben száz méter mély kút van. Legalábbis így mondják. Most meg vége. Ez se lesz. Kiissza az üveget, most nem dobja be. A jobbszélsõ még egyszer jól megnézi a pályát. A felezõvonalnál rögtönzött kis diadalív, fönt kétkalapácsos kovácsolt (kohász?)jelvény, oldalt két hangszóró. Szólt a sportinduló, itt vonultak be a csapatok. Távol elmegy egy vonat, gyárkémények (hol van itt kohó?), és, lám, kiserdõ is van. Minden a jobbszélsõ kedve szerint. Már csak a temetõ hiányzik a betonkerítés mögül. A jobbszélsõ sört kér és zsíros kenyeret és Unicumot, már nem áll be. ...s lilahagymázas álmában részt vesz a nagytétényi pálya ünnepélyes bezárásán. Kint, az isten háta mögött, az Angeli utcában, ahol már a szabadrúgás se jár, megjelenik a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a fõpolgármester és az összes polgármester, ahol pályát bezártak, bezárnak. A gyászolók halottfehérek a mésztõl, az utolsó mészcsíktól, mellyel ez alkalomból bekenték arcukat. Recsegõ hangszórókból szól az ünnepélyes, lassú; fekete partzászlók alatt vonulva a labdát a kezdõpontra helyezik és elássák. Aztán fegyelmezetten a kapukhoz indul a menet, a hálókat és ruháikat megszaggatják, a kapufákat kivágják. Közben szól a "Ne vágj ki minden kapufát" és a "Kapufák, virágok, fény". Leszáll az éj, leple alatt buldózerek és pálya(!)munkások érkeznek, ám az építkezés leáll, el se kezdõdik, mert rejtélyes dolgok történnek. A pályára nem lehet bemenni, mert minduntalan védõfalba ütköznek, a betonvédelem szilárdan áll a lábán. Aki mégis áttör a védelmen, nyomtalanul tûnik el aztán. A pályán számtalan lyukat rúgtak, melyek egyetlen nagy fekete lyukká álltak össze. Buldózereket, építésvezetõk seregét, tervezõk legjobbjait nyelte el az Angeli utcai ördögi pálya. Így hát sorsára hagyták, a gaz a pálya menti jegenyéket ostromolja, korlát (piros-kék!) rozsdásodik csendben, bedobált sörösüvegek cserepein csillan az ide is lehatoló fény.
Csapattársak locsolják föl, mi van, napszúrást kaptál az Unicumtól? Csapatilag átmennek a BEAC- pályára, ami nincs, a büfébe, kiülnek az egykori tartán futópálya rajtvonalára, megvannak a rajtkockák, tényleg. Elõttük a szakadékban ákác terem és burjánzik az élet, odalenn hallgat a szarkofág, mobiltelefon vagy pinty pittyeg. Feketerigó, mondja az ornitológus balszélsõ. Akkor ez Rigómezõ. Szól a támadó középpályás. Ott gyõztünk? Kérdezi a beállós. Mi? Mi még ott se. Válaszol a kapus, és a csapat, amelyik most se, ott se gyõzött, röhög, kínjában. ...s sorolják, kínjukban, a bezárt pályákat, Buda után a pestieket: KISTEXT, Kõbányai Egyetértés, Medicor, Spartacus, Magnezit, Magyar Acél. Se magyar acél, se magnezit, textil, egyetértés, pálya sincs.
Tovább is van. Majd mondom még.
