Mellhártyagyulladás, mi lenne más, dúdolta K. Dezső végig a Práter utcán, ahogy ment a Füvészkert kerítése mellett. Fű-vész. Hétfőn, a műfüvön, a Lángon, esett az eső, ott fázott meg, más mi lenne. Ahogy a műfűre esik az eső, nincsen sár, porzik. Szemerkél most is, nézett be a Füvészkertbe, gőzölögtek a zöldek. Az üvegházban nemecsek a jéghideg vízbe épp lemerül, létem ha végleg, víz-hangosan hallja a vörösingeseket, feljön levegőt venni. Az ellenség, a vörösinges világ, ott kívül. K. Dezső csak saját zihálását hallja, az utcazaj mintha üvegfalon át, az akváriumban elfogy a levegőbuborék. Elfut a jobbszélen, bead, még nézi a labda ívét, felszabadítanak, ő ott marad az alapvonalon, nincs levegő. Nem tud visszamenni. Áll, lesen. Gyere már vissza!, ordítanak, jön a következő támadás, nélküle. Fölnéz, kilép az alapvonalon túlra. Elhagyja a pályát. Megkerüli a szögletzászlót, a kispad felé megy. Csere van, nem mondja, még mindig zihál, mutatja. Be a forró zuhany alá, felöltözik, a többiek még játszanak, a Lángon ködben porzik a műfű.
Jaj, mondja a joviális, jó kedélyű stb. doktor, mikor megkopogtatja. Ajjaj, amikor átvilágítja. És hubazdmeg, amikor megnézi a röntgenképet. Nézegette ő is lefelé jövet, gyanúsan fehérlett. Biztos rossz a felvétel, bemozdult, fényt kapott. Vitte a filmet a lépcsőn, eszébe jutott unokaöccse, Cs. Géza novellája, ahol a fiú saját apja csontvázát cipelte. Én meg a magamét viszem. Kórház. Most azonnal. Az nem lehet, kapkodta a levegőt K. Dezső. Nincs nálam a fogkefém. Jó. De holnap visszajön. Vér, vizelet, köpet.
Kint még mindig szemerkélt, a Füvészkertre tréfás levelek hulldogáltak, tüdőszűrő-értesítők. A pálmaházban nemecsek belefagy a medencébe, átállsz te is Ács Ferihez, ernő, éget vörös ing, tüdőgyulladás. A regény végén majd inhalálsz. A regény hal meg utoljára. Tudta ezt M. Ferenc, kurvára. Vér, vizelet, könnyek. Ment K. Dezső végig a Korányi utcán, susogott mellette a Ludovika park, hörögtek szellők, moribundusok. A szürke ég, Madame Chauchat röntgenképe, reménytelen. Na, megvan a vasárnapi tárca, nézett bele K. Dezső egy pocsolya arcába. Bele is köpött, próbaképp. Vagy vers lesz? Az ég legyen tivéletek. Üllői úti rák. Kiért az Üllői útra, átnézett a túloldalra, és eszébe jutott egy diákkori élménye, itt történt, igen. Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani, Humánmorfológiai Intézet, olvasta a kapun. Humánmorfológia, morfondírozott, ment beljebb, szembejöttek gyönyörű medikák, ment magabiztosan, mintha ő is ide tartozna, ő, rossz, kivénhedt bölcsész, orvostanhallgató! Irigyelte is Cs. Gézát nagyon. Két szürke kombi állt az ajtó előtt, Fővárosi Temetkezési Intézet Rt. Tehát szürke. A múltkor, húsz éve még fekete volt és Vállalat. Néhány kollégista társával itt rendeztek be egy termet valami filmforgatáshoz, dögnehéz bútorokat vittek ki az udvarra, nem is tudták, hol vannak. Csak amikor meghozták az első hullát, akkor. És amikor az egyik bonctanonc levitte őket az alagsorba, ebédszünetben, akkor. Ide hozták a kórházakból azokat, kiknek se rokona, se. És vitték őket fekete kombiban, egyszerre többet. Feküdtek egymáson itt is, akár az alagsorban. Utolsó útjára kísérték!, micsoda civil cinizmus, mondén ájtatosság, andalogni a menetben a temetői avarban! Jönnének ide, az alagsorba, kísérnék le-fel a liften, ülnének a rázkódó kombiban. K. Dezső fölment a levegőre. Az egyik (melyik) halott (hulla) arcára ráesett egy falevél. Pedig május volt, kimentek a parkba, Kun Béla tér!, nézni a nőket. Az alagsorból a zöldbe, dübörgött az Üllői út, de mintha üvegfalon át. Feküdt K. Dezső a fűben, ide még egyszer visszajövök. Másnap a bútorokat visszapakolták, újabb ötszáz! forintért, de az alagsorba már nem mentek le. K. Dezső a filmet se látta, ahol a jelenet játszódott, a többiek elmesélték. Valami krimi, Pálos Zsuzsa jön, felemelnek egy gyűrött fóliát. ` az? `. Az egész öt másodperc, felvehették volna bárhol. De itt volt igazi hulla. A barmok. K. Dezső orvostanhallgatók egy vidám csoportjába vegyülve hagyta el diákkori élménye színhelyét. A kapu mellett Kegyeleti Stúdió, Teljes körű szolgáltatás, 24 órás halottszállítási ügyelet! Másnapost már nem vállalnak, ki fog engem eltemetni, ha-ha-halál.
Visszament az Üllői út másik oldalára, nem volt kedve hazamenni. Pedig változatlanul esett. Kerülgette a Füvészkertet. Tömő, Szigony, Balassa, Práter. Tömör iszony. Hallgatag klinikák. Egyesbel, Szülészet. Akvárium-inkubátor formalinjában aranyhalak közt ragyog nemecsek. Pocsolyákban levelek.
Otthon a levélszekrényben, nem hazudnék, "Értesítés tüdőszűrésről". Hogy jelenjen meg október hatodikán az erre kijelölt Ernyőfényképszűrő állomáson. Ernyőfényképszűrő! így, egybe, nagyon szép, ernőénképszűrő. Ezt majd beleveszi a tárcába. Vagy novella lesz? Vers? Akárki? Meglássa?
Holnap labor.
Isten tüdejéből remegve jön föl / az új nap sárga slájm véres köpet.
