a Tilosnak, hallgatóinak, lehallgatóinak és elhallgattatóinak
A Hajléktalan Színház (HajSzín) karácsony este adta elő a Gézus születése című hisztériumjátékot, először és utoljára. Jöttek a hajléktalanok az ország minden tájáról, hajléktalanszállókról és hidak alól, kapualjakból és telefonfülkékből, aluljárókból és a hegyekből. Egy órával a kezdés előtt már tele volt a Nyugati aluljáró, a későn jövők fönn a téren óriás kivetítőkön követhették az előadást. A három közjogi méltóság, valamint a prímás érsek, a zsinati elnök, a püspök-elnök és a főrabbi, továbbá a főpolgármester természetesen az első sorban ültek, várták a kezdést.
Isti, az író-rendező izgatottan rohangált fel és alá a leállított mozgólépcsőn, de a mátészalkai személy késett. Azzal jött Gazsi, a harmadik király. Menyus már megjött a ceglédivel, Boldi állítólag már elindult Stúrovóból. Isti őrjöngött. A közönség tapsolt, fütyült, az első sorban ülők zavartan fészkelődtek. Kezdünk, sóhajtott Isti, majdcsak lesz valahogy.
A "színpadon", a Weszt End (W: Világ Vége) üvegajtai előtt rongyok, hálózsák, papundeklipaplan, kannás bor, szétszórt féldecis üvegek. Isti belöki Lukit, a narrátort a színpadra, az még belöki a felest, mielőtt megszólal.
Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Zakatol a szentcsalád / Isten tömi Máriát, / József nem tud elaludni / keres valami piát. (Józsi be) Nem akartam, hogy szégyenben maradjon, mondtam Máriának, vétessük el a gyereket. Mire kiabálni kezdett, vegyem tudomásul, a gyerek nem az enyém, Istené, legyen meg az ő akarata. (Mari be) "Ne félj, Mária, hidd el, nagyon jó lesz, / és nem tudja meg vőlegényed, József" - s én engedtem. Le se szállt rólam reggelig, / az őrületbe kergetett, a mennybe vitt - fölcsinált. Azóta nem láttam. A Gábort / küldte el, ivócimboráját a Három Királyból. (Gabi be) Üdvözlégy kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. Fiút szülsz, nagy lesz, kapja a Gézus nevet. / Róla hallgass. Majd üzen. Addig kuss legyen!
A közönség tapsolt, itta a szavakat és Jézus vérét, a Mátrai Szeretetszolgálat forralt borát. Az első sorból elsőként az Országgyűlés elnöke távozott, aztán a köztársasági elnök, futva követték testőrei. Isti ezt nem látta, fönt várta a mátészalkai személyt. Az előadás folytatódott.
Ebben az időben történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekségét írják össze. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. (Dr. Heródes, akit úgy szedtek le a hálapénz-honlapról, mert nem akart jönni, be.) Mária megszülte elsőszülött fiát... Mikor Luki kimondta e szavakat, dr. Heródes kezében már ott sírt az újszülött. Isti is sírt, egy aluljáróoszlopnak dőlve. Jól számított: éjfél volt, megszólaltak a harangok, eljött az idő. A kurva istenit, még egy zsidó. Mondta egy sötét sarok Maroknyi Csoportja (Macso), és elégette az izraeli zászlót. Bár hideg volt, csak néhányan mentek közel a tűzhöz, a többiek elhúzódtak, fáztak és figyeltek tovább. (Mari:) Az én uram itt hagyott egy gyerekkel / túléltem őket idetemetkezett tetszhalott / hajléktalan szegény ördög mondta nem jelent fel / megosztom vele a tetves matracot. (Luki:) Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat. (Pásztorok, a Múzeum-kertből, be. Mint ezüst hó, zizegett alattuk sok felesüveg-törmelék.) Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala. Nagyon megijedtek. (Pásztorok: megijednek) (Gabi:) Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket. (Mari:) Friss vizeletben párálló szar rohad / imára gémberedett ujjaim melegítem / mielőtt lefekszem jól megnézem a sarkokat / melyik koszfészekből mászik rám az isten. (Zsinati elnök, püspök-elnök és főrabbi el. A prímás érsek már rég elment, éjféli misét pontifikál.) (Pásztorok:) Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott. (Húzzátok az időt, pisszegte Isti, megjött a stúrovói személy!) (Idősebbik Pásztor:) A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod... (Fiatalabbik Pásztor:) "riás / leszel, csak nyisd ki kis szemed. (Menyus be:) Hol van a zsidók újszülött királya? (Boldi lihegve be:) Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk... s eljöttünk... (a mátészalkai személy be, Gazsi futva, lékekszakadva, ezért a fél mondatért jött, be:) hogy bemutassuk neki hódolatunkat. Mari kezeit csókolgatják, s a három király pálinkát nyakal. (Mari:) Lábam között véres testével fekszem, / Uram, miért hagytál szarban engem?! / Itt nem lesz hit, itt nem lesz remény, itt nem lesz szeretet, / vegyétek úgy, hogy meg se született, / itt nem lesz túl-, csak a való világ / - befogom a száját, ne hallják, hogy ordibál - / földbe döngölt mennyfény, betlehemi sár / - fölemelem és a szemembe pisál - / nem lesz életünket bearanyozó öröklét / - arcomba nyomkodja pöttöm öklét - / csak a rögvalóság, mindörökké / - szorítom a torkát, hörög még. A miniszterelnök eddig bírta. Követték testőrei, kisvártatva a főpolgármester. A téren álldogáló rendőrök csak erre vártak, lezúdultak a lépcsőn, és kiszorították a hajléktalanokat hidak alá, telefonfülkékbe, hegyekbe. Várjanak! Most jön a finálé! Isti könyörgött, és beparancsolta az imBolygókat és ÖCsit (Összes Csillag) a "színpadra". Ám a rendőrök szétkergették őket, így a Világnak nem sikerült egyszerre, kórusban mondani a végszót: Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?! A legrészegebb imBolygó beleböfögte még a mikrofonba: Kiirtanám az összes keresztényt. Isti odarohant, kitépte a mikrofont a kezéből. Te részeg állat, ez nincs a szövegben! Szerencse, hogy kevesen hallották - üres volt az aluljáró, a rend őrei megtisztították a terepet. Már csak egy megyés püspök állt az egyik oszlopnál. A legrészegebb imBolygó leborult elé, és megbánta bűnét. Tudod, hogy nincs bocsánat, mondta Krisztus szolgája, és sötéten hátat fordított.
Karácsony első napjának reggelén már semmi sem emlékeztetett az éjszakai előadásra. A szemét eltakaritatív. Kinyitott a Weszt End, zuhogott a vízesés, polgárok özönlöttek visszacserélni a használt ajándékokat. (A Weszt End akciót szervezett: három használt mikrosütőt egy újra cserél! Rokonok ajándékoztak egymásnak szenteste mikrosütőt, s boldogan jöttek az újért, majd körbeülték az Egyetlent, s várták, mi sül ki belőle.)
Karácsony második napján a Weszt End bejárata mellett az egyik szeméttartóban fiúcsecsemő holttestére bukkantak. A 3 kilogrammos újszülött egy "Kellemes karácsonyi ünnepeket!" feliratú reklámszatyorba volt becsomagolva.
Így színesedik a világ. (Mint háromnapos csecsemő a reklámszatyorban.)
(A szövegben szövegek. Jeles András, József Attila, Lukács, Máté, Petri György, Pilinszky János etc.)
