(Halálosan beteg gyermekek írásai)
Felõlünk nézve egy pont van csak, ahol a világnak
meg kellene állnia: és ez a gyerekek szenvedése.
De a világ tovább pulzál.
(Pilinszky János)
Azt a narancsot, amit ma kaptam, már nem fogom megenni.
Azt a narancsot, amit ma kaptam, már nem én fogom megenni.
Anyu hazaviszi, meghámozza, három részre osztja, és nem négyre, amikor még éltem.
De szerintem itt hagyják a kórházban és odaadják egy élõ gyereknek.
Máskülönben megrohad az éjjeliszekrényen és ki kellene dobni.
*
A szüleim és akik bejönnek hozzám, úgy tesznek, mint akik nem tudják, hogy meg fogok halni.
Pedig aki ide bekerül, majdnem mindenki meghal.
Nem tudják úgy elvinni a halott gyerekeket, hogy mi ne lássuk, hiába akarják.
Csak úgy teszünk, mintha nem látnánk.
Nem akarok fájdalmat okozni a szüleimnek és senkinek azzal, hogy elmondom nekik, hogy meg fogok halni.
Elégszer fognak sírni úgyis, amikor már meghaltam.
*
Sokszor azt gondolom, csak úgy tudnék meggyógyulni, ha itt hagynám ezt a gyereket, aki most vagyok. Felnõnék, de visszajárnék hozzá mindig, és hoznék mindent, amit most nekem hoznak. Persze neki rossz lenne, mert nem jöhetne ki innen, és nem lehetnek gyerekei, mint nekem. De õ is jól járna, mert nem gyógyulna meg, de nem is halna meg, amíg én élnék.
*
Inkább haltam volna meg a születésem elõtt, mint a testvérem.
Anya és apa nem sírtak, és el se kellett temetni.
Azt se tudjuk, hol van.
Én pedig folyton itt leszek, kijönnek hozzám a temetõbe, amíg látszik, hol vagyok.
Inkább meg se születtem volna, fölösleges volt erre a kis idõre, hogy mindenki csak sírjon.
*
Apu egyszer kint hagyta az esõben a permetezõgépet.
A permetezõgép berozsdásodott, és apu föltette a kamrába a legfelsõ polcra, hogy ne is lássa.
Én szeretném, ha nem dobná ki a permetezõgépet, mert ahányszor csak látja, mindig eszébe jutok.
Valami miatt ezt gondolom.
*
Itt ülnek körülöttem:
édesanya, édesapa, a bátyám, a két nagymamám, egy nagyapám (a másik meghalt), dédnagymamám (amelyik még él). Keresztapu (keresztanyu nem ért rá eljönni), unokabátyám, Erzsike (az egyik unokatestvérem) és a nõvérke állnak. A temetésemen mindenki állni fog (esetleg déda fog ülni, mert már nagyon öreg). A nõvérke biztos nem lesz ott (és egyik orvos se). De akkor is többen lesznek, mint most (például keresztanyunak is kötelezõ lesz eljönni).
*
Kitörött egy fa, odakötötték a kocsihoz.
Elviszik messzire.
Elmegy világgá a kocsi.
Nem látja többé senki.
*
Virágot és gyertyát vittem mindig halott nagymamám sírjára.
Most az élõ nagymamám fog virágot hozni és gyertyát gyújtani nekem.
Ha meghal, már csak apu és anyu visz virágot és gyertyát neki.
Remélem, õk halnak meg késõbb.
Én kirívó eset vagyok, mert nem szokás, hogy az unoka és a gyerek haljon meg elõbb.
*
születésnapomra kaptam egy pulóvert de nagy volt rám majd belenõsz mondták hát nem növök bele
*
mit csinálnak az ággyal ha engem elvisznek belõle kidobják a kertbe már nem kell hoznak új betegeket én is új voltam elõször az ágy itt marad halni van benne a kisfiú
*
Nekem nem lenne szükségem három kívánságra, mint a mesékben szokás, elég lenne egy utolsó kívánság is, ami a halálraítélteknek jár általában. Azt kívánnám, hogy ne haljak meg. De akkor nem ez lenne az utolsó kívánságom.
Vagyis mégis kellene három kívánság. Az elsõ lenne, amit utolsónak gondoltam eddig, hogy ne haljak meg. Utána jöhet a többi. De ezeken még nem gondolkoztam.
*
ha hazaengednek az még nem jelent semmit sokat hazaengednek hogy otthon haljanak meg azért én mégis szeretném ha hazaengednének mert mindenki azt hinné hogy meggyógyultam és ha netán meghalnék jobb lenne a saját ágyamban mert azt biztosan utána apa a kertbe felaprítaná és elégetné még jó hogy fából és szövetbõl van nem úgy mint ez a kórházi
*
Kedves Isten!
Nagyon sajnálom hogy nem érhetem meg a világ végét. Pedig nagyon szerettem volna. De errõl azért Te is tehetsz.
*
Ha hazaengednének, csak ülnék a ház elõtt a napon.
Ha hazaengednének, csak nézném hátam mögött az árnyékom.
Ha hazaengednének, gallyal követnék egy hangyát a fûben.
Ha hazaengednének, nem mennék a kút közelébe.
Ha hazaengednének, egyedül mennék a boltba.
Ha hazaengednének, a többiekkel állnék a sorban.
Ha hazaengednének, elõször anya látna meg holtan.
*
Ha visszagondolok eddigi életemre, bizony nem volt sok értelme, hogy megszülettem. Mindig azt csináltam, amit mondtak, soha nem engedték, hogy magamtól csináljak valamit. Itt sem engedik, hogy kimenjek a vécére, a bilibe kell pisilnem és kakálnom, pedig már nagy vagyok. Ha arra gondolok, hogy ugyanúgy fognak vetkõztetni, öltöztetni, ide-oda tenni halálom után, mint amikor megszülettem, és én mindenrõl ugyanúgy semmit se fogok tudni, rá kell jönnöm, hogy ezért nem volt érdemes élni.
*
Azért az nem igazság, hogy nekem kell meghalni, és nem a nagyinak, aki már úgyis öreg.
Anyuék is jobban örülnének, ha õ halna meg, és nem én, hiába apu édesanyja.
Bár én nem szeretném, hogy inkább anyu haljon meg, mint én.
*
ma meghalt péter még reggel elvitték úgy látszik a délutános nõvér nem tudta és behozta az õ vacsoráját is amikor mondtuk hogy eggyel több van azt mondta együk meg de nem kellett senkinek pedig lekvárostészta volt éjszaka mikor kimentem vécére ott volt az asztalon arra gondoltam a lekvárostészta hidegen a legjobb mire felébredtem már nem volt ott
*
sokat sírok édesanya után mert haza akarok menni mondták a nõvérek a sírás árt az egészségemnek mintha nem tudnák hogy nekem már semmi sem árthat
*
Kislányom, ne félj, a felnõttek mind vigasztalnak.
A halál létráján fölmész az égbe kisangyalnak.
Ejtõernyõsök a vízbe esnek és meghalnak.
*
a temetésemen kint lesz az egész osztály sõt biztos más osztályokból is de azért nem lesz iskolai szünet csak nekünk nem lesz tanítás erre az idõre lehet hogy utána már nem kell visszamenni az iskolába feltéve ha délelõtt tartják ez igazolt hiányzás lesz de nem hiszem hogy a többiek annyira gonoszak lennének hogy ennek örülnek majd
*
Körülállnak, mintha már meghaltam volna.
Rettegve bámul rám sok felnõtt.
Erdõ. Farkasok a fák mögött.
Ez egy farkasos-halálos erdõ.
Nagyon sötét erdõben elveszett a ház.
A temetésemre mindenki eljött.
Nem látom a farkasoktól az erdõt.
Ha nyomukon elindulsz, megtalálsz.
*
És eljön majd egyszer az a nap, amikor sohasem fogom megtudni, mi volt ebédre.
A teremben zörgõ kanalak.
A világnak velem lesz vége.
*
4 éves kisfiú
Rajzolás közben kiabál: ", mert akkor kész." (Egy 7 éves lány rajzába firkál bele.)
(A dõlt betûs szövegek Feuer Mária - Bárd Johanna [szerk.]: Kapu. Halálosan beteg gyermekek rajzai [Budapest, 1994] címû kiadványból)
