Hendrik Weber, a német elektronikai minimalizmus egyik leginkább nagyra becsült mestere különös, egyben hatásos alkotói módszert dolgozott ki az utóbbi másfél évtizedben: úgy passzítja össze a szigorúan 4/4-es ritmikára épülő elektronikus tánczenei hagyományt a posztpunk/shoegaze örökséggel, hogy közben érzékeny és izgalmas egyensúlyt teremt az akusztikus és az elektronikus megszólalás között.