Lemez

Majd kicsattan

Machinedrum: Human Energy

  • - minek -
  • 2016. november 13.

Zene

Travis Stewart a tört ütemek megszállottja: poliritmia iránti vonzódását még a gyerekkori, észak-karolinai zenekaraiból hozta magával, majd gyorsan rákattant az elektronikus zenekészítésre.

Beteg hiphoppal kezdett, azután jött az a dubstep/footwork/garage/d&b kevercs, amely szubkulturálisan híressé tette – és akkor még mindig csak a Machinedrumként jegyzett szólóprodukcióiról beszélünk (elvégre ő a Sepalcure duó egyik fele is). A már a Ninja Tune kiadónál kijött, szívet-lelket melengető Vapor City/Vapor City Archive albumsorozaton tökélyre vitte a tört, jungle/juke/grime típusú ritmikák és a vattacukor tapintású, soulos vokálminták összesimítását, ám a legfrissebb albuma valahogy egészen másként szólal meg. Először is, ezúttal a kissé nyersebb, popos, hogy azt ne mondjuk, hatásvadászabb kifejezésmódok felé tett öles lépést: ezek a dobok, basszusok, szintihangok ismerősek lesznek azoknak is, akik számára leginkább a giga EDM-bulikon fújják meg a harsonát. A felvezető Lapis például egyetlen eksztatikus drop, amit persze nem enged el a művész, inkább vált a Ruckazoid hangjára épülő Morphogene-re, ahol a szinte r&b-s vokál virtuóz módon kanyarog a nyaktörő ritmusok között. Nem is ez az utolsó ilyen szerzemény: Stewart főleg vendégvokalistáinak énektémáit rendezi gusztusos kompozíciókba, melyek szinte túlcsordulnak a töményen adagolt életörömtől. Azután ebből vagy tökéletes seggrázás támad (Angel Speak), vagy olyan szaggatás, hogy alig győzzük követni (Do It 4 You). S a behízelgő szintiriffekre húzott csattogós grime (Isometrix) éppúgy védjegye, mint az iskolatévés (egy színdina­mikai oktatóprogramban simán felhasználható) Spectrum Sequence ujjgyakorlata.

Az önfeledten euforikus száguldás után néha jólesik megpihenni: ezt szolgálják az alig számnyi átkötések, melyekre rendre olyan széttördelt popsziporkák következnek, mint a Jesse Boykins III vajszerűen puha soulvokáljára épülő Celestial Levels a maga egymásra halmozott, Enya-szerű szintihangjaival. Úgy tűnik, mintha a művész soha nem unná meg a kedvenc hangszíneivel és ritmusképleteivel való játékot. S mikor már azt hinnénk, hogy a csilingelő Opalescenttel le is vezette az általa kumulált feszültséget, a végén még egy törős-zúzós darabbal (Colour Communicator) rákontráz, és ott hagyja a hallgatót abban a vidám, kissé fókuszálatlan, de alapvetően jóleső állapotban, amely talán munkájának legnagyobb dicsérete.

Ninja Tune/Neon Music, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.