A minimum korszakalkotó Long Island-i hiphoptrió már vagy 12 éve nem adott ki friss lemezanyagot, most meg egyenesen Kickstarter-kampánnyal gyűjtötték össze az új albumra valót, s pillanatok alatt összejött a 600 ezer dollár. Legalább ennyire fontos, hogy jól sikerült a kreatív toborzás is, így olyan emberek csatlakoztak az új album munkálataihoz, akik nevük megvillantásán kívül többnyire érdemben is hozzá tudtak tenni az attrakcióhoz.
A De La Soul mindig arról volt híres, hogy egészen szabadon, a röhejesen vacaktól az elegánsan jelentőségteljesig, műfajokon messze átnyúlva válogatja össze a felhasznált (mintázott) zenei nyersanyagot, s ehhez jönnek a zsíros ütemek és a keményen puffogó basszusok – no meg az ironikus-lakonikus mondanivaló Pos and Dave – most már bizony középkorú – rapperek előadásában. Nos, mindebben ezúttal sincs hiány, sőt a gazdagon tálalt produkció oly nagy ívű, hogy a befogadó néha csak szédül, mint a hullámvasúton a váratlan fordulatok után. A legtöbbet akkor kapjuk, ha a vendég és a hazaiak rezgései a legideálisabban interferálnak egymással: az Estelle csodás vokáljával gazdag History Of… vagy a Little Dragonnal készült, future soulos Drawn esetében tényleg működik az előadók közötti kémia, meg a szó szerinti dialógus. A direkt, jó ízű funkys hiphopklasszikusok (mint a Snooppal teljes Pain) is rendben vannak, és voltaképpen kevés olyan számot lehet említeni, amelyek már igénybe veszik a türelmünket – bár egy kis önkontroll és némi húzás jót tett volna a lemeznek, de így sem leszünk csalódottak a végén.
A. O. I./Deep Distribution, 2016
