Lemez

Sepalcure: Folding Time

  • - minek -
  • 2016. október 8.

Zene

A New York-i elektronikus duó pontosan öt éve jött ki bemutatkozó lemezével, amely a maga összegző, szinkretikus módján revelatívnak tűnt akkor: soul- és r&b-vokálminták alatt garage, footwork, poszt-dubstep lüktetés, benne enciklopédikus alapossággal szinte minden, amit az évtized elejének basszusközpontú, tört zenéiről tudnunk volt érdemes. Praveen Sharma (ő Braille művésznéven) és Travis Stewart (alias Machinedrum) azóta főleg szólóban volt aktív: mindketten érdekes, élvezetes, bár kétségtelenül nem éppen úttörő kiadványokkal jelentkeztek, melyek ugyancsak az elektronikus tánczenék határterületeit járták be, s második közös albumuk (a Folding Time) is remek, egységes stílusú ízelítő az utóbbi szűk évtized bass music-univerzumából.

A nyitószám, a Rochelle Jordan vokáljával ékes Fight For Us voltaképp finoman széttördelt r&b, melankolikus, egyben lendületes, éppen naplementéhez való darab. Bár akad még direkt énekes szám (Devil Inside – Angelica Bess-szel), de a vokál többnyire hangmintaként került az alkotók kése alá, hogy azután alaposan feldarabolva hintsék a szerzemények ritmusdominálta szövetébe. Utóbbinál sem spóroltak a nyersanyaggal: a juke, footwork, uk garage, néha dub vagy szinte már drum & bass lüktetésű alapok minden ízében megmozgatják a befogadót. Azt már említenünk sem kell, hogy milyen végtelen türelemmel polírozták tökéletesre a számok minden részletét – míg egy hangulatokban és zenei textúrákban gazdag, befogadása közben kevés meglepetést, de annál több érzéki örömöt nyújtó végeredményre nem jutottak.

Hotflush, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.