Lemez

Bat For Lashes: The Bride

  • - minek -
  • 2016. szeptember 11.

Zene

Natasha Khan lemezei sohasem nélkülözték a vad romantikus érzésekben tobzódó, hatásos dalokat, de a kellően kifundált melodramatikus pillanatokat sem – negyedik, The Bride című nagylemeze sem szűkölködik ezekben. Már a kerettörténet kellően morbid: a menyasszony közvetlenül az esküvő előtt, tragikus balesetben veszíti el a vőlegényt, ám ahogy a lemez egyik dala, a kivételesen gitárjátékra épülő Honeymoon Alone címe is sugallja, végül egyedül indul el az emlékezésre hívó nászútra. Eme vázra húzott fel Khan egy erősen elektronikus, a témának megfelelően borongós, melankolikus, de korántsem síri világú dalcsokrot. Remek énekhangja most is kifejező, az érzelmek teljes regiszterén játszik, a dalok pedig a konceptuális keret által megszabottan kapcsolódnak egymáshoz, mint megannyi fogaskerék. Hiába is keresnénk olyan nagy slágereket, mint a Laura vagy a Daniel: mostani dalai egymást értelmezve erősödnek fel. A jellemző módon klasszikus go­thic/wave lüktetésű Sunday Love-ot leszámítva többnyire lassú sodrású, lefojtott érzelmektől feszülő, balladisztikus, néha retro-szintipopos (God’s House) számok követik egymást – közülük is kirí furcsaságában az özvegy menyasszony álmait és vízióit parlandóban elmesélő Widow’s Peak. Az inkább reményteli, mint vészjósló lassúsággal hömpölygő I Will Love Again már a kiút dala, amelyhez még egy szinte morbidan szentimentális folytatást (In Your Bed) és egy már-már himnikus lezárást (Clouds) is hozzábiggyeszt. A végeredmény kivételes zenés napló a veszteség feldolgozásáról, a túlélésről és a továbblépésről.

Echo/Parlophone, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.