Lemez

Bat For Lashes: The Bride

  • - minek -
  • 2016. szeptember 11.

Zene

Natasha Khan lemezei sohasem nélkülözték a vad romantikus érzésekben tobzódó, hatásos dalokat, de a kellően kifundált melodramatikus pillanatokat sem – negyedik, The Bride című nagylemeze sem szűkölködik ezekben. Már a kerettörténet kellően morbid: a menyasszony közvetlenül az esküvő előtt, tragikus balesetben veszíti el a vőlegényt, ám ahogy a lemez egyik dala, a kivételesen gitárjátékra épülő Honeymoon Alone címe is sugallja, végül egyedül indul el az emlékezésre hívó nászútra. Eme vázra húzott fel Khan egy erősen elektronikus, a témának megfelelően borongós, melankolikus, de korántsem síri világú dalcsokrot. Remek énekhangja most is kifejező, az érzelmek teljes regiszterén játszik, a dalok pedig a konceptuális keret által megszabottan kapcsolódnak egymáshoz, mint megannyi fogaskerék. Hiába is keresnénk olyan nagy slágereket, mint a Laura vagy a Daniel: mostani dalai egymást értelmezve erősödnek fel. A jellemző módon klasszikus go­thic/wave lüktetésű Sunday Love-ot leszámítva többnyire lassú sodrású, lefojtott érzelmektől feszülő, balladisztikus, néha retro-szintipopos (God’s House) számok követik egymást – közülük is kirí furcsaságában az özvegy menyasszony álmait és vízióit parlandóban elmesélő Widow’s Peak. Az inkább reményteli, mint vészjósló lassúsággal hömpölygő I Will Love Again már a kiút dala, amelyhez még egy szinte morbidan szentimentális folytatást (In Your Bed) és egy már-már himnikus lezárást (Clouds) is hozzábiggyeszt. A végeredmény kivételes zenés napló a veszteség feldolgozásáról, a túlélésről és a továbblépésről.

Echo/Parlophone, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.