Sziget

Rendőr született

Sigur Rós, Róisín Murphy

  • - minek -
  • 2016. szeptember 18.

Zene

Az idei Sziget legerősebb estéje, a szombat nem okoz csalódást, a várakozások teljesülnek – legyenek azok bármilyenek is.

Először is némi szkepszissel érkezünk meg a Dan Panaitescu Nagyszínpadhoz a Sigur Rós-koncertre: már csak az is kíváncsivá teszi az embert, hogy mennyire passzol ez a helyszínhez – a naplementével mint alkalmas időponttal kapcsolatban nincsenek kétségeink. Nos, a zenekar kiválóan ismeri fel, hogy egy ilyen alkalomhoz viszonylag szikár megszólalás dukál: klasszikus rock­trióként játszanak gondosan felépített, míves díszletek között, hatásos színpadi megvilágítás és vetítés kíséretében. Jónsi rendszeresen vonóval kínozza gitárját (ebben néha méltó társa a basszusgitáros is), a remek dobjáték szerepe pedig kulcsfontosságú. A számokon belüli dramaturgia gyorsan lejön: a Jónsi nem könnyen megszokható, androgün falzettjével kísért borongós felvezetés után jöhet a katartikus gitárzengetés, túlvezérlés és torzítás a pszichedelikus/shoegaze iskolák receptjét követve. Csak az a fura, amilyen csönd támad egyes számok után (az orosz ilyenkor azt mondja: rendőr született) – a közönség addigra vagy transzba esett, vagy inkább zömében teljes közönnyel figyeli a produkciót (a végén azért némi tapsot learatnak a legelöl tömörült rajongóktól). Bezzeg a Muse hatásvadász riffgyűjteménye perfektül működik: ez való ide, mással legközelebb ne is tessenek próbálkozni!

 

*

Éjszaka azután Róisín Murphy az A38 színpadon az ő zenés-kosztümös kabaréjával gyorsan megtalálja a kapcsolatot a publikummal, szó szerint ott vibrál a sorok között: diktálja az iramot és a népség-katonaság boldogan követi az instrukciókat. Négytagú, remek zenekarával lép színpadra, a turné gondosan kidolgozott repertoárjával, melyben hangsúlyosan, és sokszor vaskos idézőjelben kerülnek elő a klasszikus Moloko-témák, melyeket belesző a nagyobbrészt azért az újabb-régebbi szólólemezekre épülő programba. Ami minden, csak nem hagyományos lemezbemutató: az új számok, ugyanúgy, mint a régiek, csupán a művésznő példabeszédeinek repertoárelemei – a maga gúnyos modorában prédikál, nem kevés civilizáció- és kultúrakritikai éllel. A közönséget persze már azzal is megveszi lábon, hogy számonként, sőt sokszor dalokon belül is jelmezt, álarcot, sapkát, kalapot vált – mindegyiknek megvan a maga szerepe, szigorú sorrendben kerülnek fel vagy hullnak az egyre inkább kaotikus gardróbra emlékeztető színpadra, Róisínnek pedig egyaránt jól áll a biztiőrdzseki, a madártollas sipka, a munkavédelmi sisak és az álrokokó kosztüm is. A végén a tavalyi albumról vett, beszédes című Exploitationből hirtelen kibújik a Sing It Back, a valaha volt legnagyobb Moloko-sláger (pedig addigra már a Forever More is lement!), amely végül szemérmetlenül szarkasztikus közönségénekeltetésbe torkollik. A végén Róisín felszabadultan fürödhet a dicsőségben: a felhörpintett sörből elismerés gyanánt még köp egy adagot a közönség felé, ami talán nem egy operettdívás gesztus, habár egykoron az ő cipőjükből is felhörpölték a pezsgőt a hívek.

Sziget, augusztus 13.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.