Alig két évtized alatt a fülünk hallatára vált Jamie Lidell, a korát megelőzően innovatív Super_Collider elektronikus-vokális duó trükkös hangmanipulátora érett soulénekessé. A Warpnál kijött lemezei a kísérletező Muddlin Geartől az új Lidell-hangzást kialakító Multiplyon vagy az őt immár soul-pop művészként definiáló Jimen át a három évvel ezelőtt kiadott, elektrofunkos Jamie Lidellig szinte teljes művészi körképet nyújtanak róla. A művész idén már a 43. életévét is betöltötte, tán ideje is volt egy összegző anyagnak, de a Building A Beginning sokkal inkább afféle vissza a kályhához típusú album lett. Egy már-már hagyományos hangszerelésű lemez, amely szinte lubickol a hatvanas és hetvenes évek ilyen-olyan, hol szinte gospeles, hol inkább vidáman funkoló soulzenéiben.
Ráadásul a Building az alkalmi melankóliája ellenére egy minden szempontból felnőtt, a maga nemében boldog album lett: talán nem is véletlen, hogy a szellemes, kreatív dalszerző a legtöbb számban megosztotta munkáját a feleségével, Lindsay Rome-mal. Az emlékezős, vallomásos és klasszikus szerelmes dalok sora kellő változatosságot és minden regiszteren erős érzelmi tónust kölcsönöz az albumnak, melyet nem is pusztán családi körben készített el Lidell. Olyan remek zenészek segítették munkáját, mint Pino Palladino basszer, Pat Sansone billentyűs vagy az utóbbi években befutott Daru Jones dobos, hogy ne is szóljunk a régi alkotótárs/billentyűs Mockyról. A dinamikáról finom váltások gondoskodnak: ahogy például belép a reggae-s lüktetésű How Did I Live Before, majd átadja helyét a funkys Walk Right Backnek. De akad itt szinte klasszikus blues (Motionless), a már szinte a hetvenes-nyolcvanas évek „kékszemű” soulzenéire visszakacsintó darab (I Stay Inside) vagy csellós-hárfás-hegedűs ballada is (Prescious Years), Lidell pedig valamennyit képes teljes beleéléssel, pirulás nélkül prezentálni.
Jajulin/Deep Distribution, 2016
