Squarepusher, azaz Tom Jenkinson nem új vendég nálunk, s korábbi élő fellépései sem hagytak kétséget afelől, hogy hathúros basszusgitáron éppoly virtuózan játszik, mint amilyen kreatívan kezeli elektronikus kütyüit. De a Shobaleader One mégis más – nem mintha itt ne ő vinné a prímet, s játszaná fel valószínűtlen könnyedséggel a témákat: ilyenkor négy kiváló zenésztárs oldalán, zenekarban kell játszania, s a közös zenei repertoárt működő, organikus, sajátos ívvel is bíró koncertmenüvé formálni. Az este legfőbb tanulsága, hogy mindez több mint lehetséges – amit Jenkinson, valamint névtelenségbe burkolózó gitáros, billentyűs és dobos kollégái művelnek, sok szempontból lenyűgöző.
Pedig a koncert kezdete, ahogy az arcukat takaró, apró, felvillanó fényforrásokkal kivert maszkban a színpadra lépnek, és belekezdenek a produkcióba, még csupán egy kicsit extravagánsabb dzsesszfesztiválos fellépést sejtet. Az összhang azonban hibátlan: élmény hallgatni, ahogy egymásnak feleselnek, dobálják a szólamokat, s még a maszk sem zavarja őket, melyen néha konkrét feliratok futnak végig. Azután a tisztesen retrós fúziós dzsesszrocktól lassan tovább is lépnek kicsit szigorúbb, de még mindig improvizatív irányba, s a matek/metál/punk/dzsessz/jungle elegyre mind többen kezdenek vad táncba, ami korunk dzsesszfesztiváljain sajnos már meglehetősen ritka. A repertoárban egyaránt megtaláljuk a jó két évtizedes és az újabb Squarepusher-darabok átiratait, a 2010-es és a megjelenés előtt álló új Shobaleader-album anyagát, de akad a végén meglepetés is. Amikor a kissé feszesre szabott, de igen tömény koncertblokk után visszaköveteli őket a publikum, eljátsszák, persze saját értelmezésükben, Zappa 1972-es Grand Wazoo albumáról az Eat That Questiont, s ebben a pillanatban szinte meg is ünnepelhetjük, ahogy összeér a szórakoztatóan szigorú zene tradíciójának eme két csúcspontja.
Bálna, október 10.
