Koncert

Shobaleader One

  • - minek -
  • 2016. november 20.

Zene

Squarepusher, azaz Tom Jenkinson nem új vendég nálunk, s korábbi élő fellépései sem hagytak kétséget afelől, hogy hathúros basszusgitáron éppoly virtuózan játszik, mint amilyen kreatívan kezeli elektronikus kütyüit. De a Shobaleader One mégis más – nem mintha itt ne ő vinné a prímet, s játszaná fel valószínűtlen könnyedséggel a témákat: ilyenkor négy kiváló zenésztárs oldalán, zenekarban kell játszania, s a közös zenei repertoárt működő, organikus, sajátos ívvel is bíró koncertmenüvé formálni. Az este legfőbb tanulsága, hogy mindez több mint lehetséges – amit Jenkinson, valamint névtelenségbe burkolózó gitáros, billentyűs és dobos kollégái művelnek, sok szempontból lenyűgöző.

Pedig a koncert kezdete, ahogy az arcukat takaró, apró, felvillanó fényforrásokkal kivert maszkban a színpadra lépnek, és belekezdenek a produkcióba, még csupán egy kicsit extravagánsabb dzsesszfesztiválos fellépést sejtet. Az összhang azonban hibátlan: élmény hallgatni, ahogy egymásnak feleselnek, dobálják a szólamokat, s még a maszk sem zavarja őket, melyen néha konkrét feliratok futnak végig. Azután a tisztesen retrós fúziós dzsesszrocktól lassan tovább is lépnek kicsit szigorúbb, de még mindig improvizatív irányba, s a matek/metál/punk/dzsessz/jungle elegyre mind többen kezdenek vad táncba, ami korunk dzsesszfesztiváljain sajnos már meglehetősen ritka. A repertoárban egyaránt megtaláljuk a jó két évtizedes és az újabb Squarepusher-darabok átiratait, a 2010-es és a megjelenés előtt álló új Shobaleader-album anyagát, de akad a végén meglepetés is. Amikor a kissé feszesre szabott, de igen tömény koncertblokk után visszaköveteli őket a publikum, eljátsszák, persze saját értelmezésükben, Zappa 1972-es Grand Wazoo albumáról az Eat That Questiont, s ebben a pillanatban szinte meg is ünnepelhetjük, ahogy összeér a szórakoztatóan szigorú zene tradíciójának eme két csúcspontja.

Bálna, október 10.

Figyelmébe ajánljuk

Európa hálás lehet Trumpnak

Az öreg kontinens eddig drámai helyzetekben bizonyította tettrekészségét és vállalt történelmi szerepet abban, hogy többé ne váljon világháború terepévé. Az eddig az Egyesült Államokkal közösen vitt szerepben a jelek szerint most egyedül maradt, de ismét tanúbizonyságát kész adni annak, hogy felismerte felelősségét.