Lemez

Nicolas Jaar: Sirens

  • - minek -
  • 2016. december 10.

Zene

Öt évet kellett várni rá, de a chilei/amerikai Jaar végül csak kijött egy újabb albummal a 2011-es, jelentős kritikai ovációban részesített Space Is Only Noise után. A hatások és hangulatok kavalkádjától megihletett művész korántsem pihent az utóbbi öt évben: 2013-ban összerakott egy progrockos albumot Dave Harrington gitárossal Darkside néven (Psychic), tavaly pedig sorra jöttek az EP-k (Nymphs II, III, Fight), s még a filmklubok örök kedvencéhez, Paradzsanov A gránátalma színe című filmjéhez is írt atmoszferikus kísérőzenét (Pomegranates).

Nehéz megfogalmazni, hogy a címében kettős értelmű (rápillantva szirénre és szirénákra egyaránt gondolhatunk) friss album mennyiben több és más, mint a számos projektben kifejeződött jaarizmusok, a nevével összefonódott kifejezési formák méltó folytatása. A különbség talán ott ragadható meg, hogy a Sirens bevallottan politikus lemez, amely még a chilei közelmúltra is reflektál: a No című spanyol nyelvű, szinte reggeaton lüktetésű számban például az 1988-as népszavazásra is, ahol a nem igent jelentett – és fordítva. Zárásként pedig még egy sokáig szinte éterien fülbemászó, később szándékoltan szétcsavart és dobolt röpke, bár nem túl mély értelműen poétikus történetfilozófiai értekezést (History Lesson) is illesztett a végére. Persze, a Sirens nem ily egyértelmű konceptlemez: a maga nemében megkapó, lassú, zongorakalimpálásra és Jaar androgün vokáljára felhúzott Killing Time-ot például nem sok minden cementálja össze a rá következő, lendületes posztpunk/jazzcore szerzeménnyel (The Governor). Szerencsére ez az életerős döngölés később is visszatér – a Three Sides Of Nazareth a másik rockolós energiabomba, amely szinte a hátán viszi az albumot. Mert azért e minden finomsága dacára kissé töredékesre sikerült lemez is jól példázza, hogy Jaar milyen ügyesen varázsol el átlátszónak tűnő, mégis szívbe markoló trükkökkel.

Other People/Deep Distribution, 2016

alá

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.