Lemez

Istenek tánca

Hieroglyphic Being: The Disco’s of Imhotep

  • - minek -
  • 2016. szeptember 25.

Zene

Jamal Moss egyike a nemzetközi technó/szintetikus tánczenei világ legelképesztőbb figuráinak: a számtalan név alatt (a sajátján kívül leginkább Hieroglyphic Beingként) ismert elektronikuszene-készítő elképesztő termelékenységgel írja, szerkeszti, állítja elő és publikálja a zenéket – rajongói sem értik, hogy a rengeteg s hallhatóan igen alapos munka mellett mikor van ideje aludni.

Márpedig Moss nem ad ki szemetet a keze alól, minden munkája (legyen az egész album, pár számos EP vagy esetleg remix) izgalmas, erőtől és ötletektől duzzadó, s magán viseli lakóhelye, Chicago (ahol még a nyolcvanas években hajléktalanból lett dj), no és a kicsit odébb található Detroit szellemi-zenei örökségét.

Az idei második Hieroglyphic Being-album (az első még Moss saját Mathematics Recordings nevű kiadójánál jelent meg) már a Ninja Tune kiadó sublabeljénél, a Technicolournál jött ki, s ez afféle beavatás sajátos, különc zenei világába. Moss mindig is a roncsolt zenei textúrák és az enigmatikusan botladozó ritmusok mestere volt, s e tekintetben mostani lemezén sem tagadja meg magát teljesen. A Disco’s of Imhotep ugyanakkor többnyire azt nyújtja, amit a címe ígér: kíméletlen 4/4-es tánczenét. A legtöbb darabot voltaképpen be is lehetne illeszteni egy-egy kísérletezőbb dj-szettbe, ugyanakkor a hangok kezelésénél, a többnyire nem is túl nagy terjedelmű szerzemények felépítésénél megmutatkozik a magát ritmuskubistaként vagy szintiexpresszionistaként jellemző Moss zsenialitása. No és persze vonzódása a spiritualitáshoz: zenéi – s ebben sokat merít mind technós, mind fúziós/dzsesszes elődeitől – eszközök a tudat kozmikussá tágításához, az új album címe pedig a néhai (a köztudatban persze főleg a Múmia rémeként élő) egyiptomi pap, polihisztor és gyógyító emlékét idézi.

Tetszetősen, lazán összerakott, hol szellős, hol feszesebb darabok követik itt egymást: a címe ellenére derűs Sepulchral Offeringsben valósággal zuhognak ránk a hangok, a Spiritual Alliances pedig maga az eufória. A klasszikus house-örökségből gátlástalanul merítő, elektrofunkban fürdő vagy éppen a technóhagyomány legszebb pillanatait megidézve lüktető-pumpáló számokban is rendre akad valami csavar, a monotóniából kizökkentő, de paradox módon a belefeledkezést segítő mozzanat, s olyan hangok úsznak elő, melyek valósággal simogatnak. Talán a rövidség a lemez s a rajta szereplő szerzemények egyetlen hibája – már ha annak lehet nevezni, hogy szívesebben elhallgatnánk őket akár 7-8 percig is, ám a fukar alkotó gyakorta már a felénél lekeveri.

Technicolour/Neon Music, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.