- minek -

Ha valakiben tán (persze oktalanul) kétségek merültek volna fel afelől, hogy létezik-e igényes, szórakoztató, független (ha úgy tetszik, underground) hiphop, annak most derekas pakkot hozott az eltévedt Mikulás: nem is egy, de rögvest három kiadvány bizonyítja: él és virul is a magyar nyelvű rap.

Az elektronikát felhasználó vagy azzal legalábbis kacérkodó előadók között markáns csoportot alkotnak azok, akik határozottan ragaszkodnak az úgynevezett hagyományos dalformához - még ha arról vallott nézeteik radikálisan el is ütnek az uralkodó konszenzustól.

Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy képes esztétizálni a természetet, elragadónak, sőt szépnek látni és láttatni mindazt, ami aligha ebből az igényből született.

Aleksandar Manic filmje a dokuk jó szokása szerint egzotikus helyre kalauzol: ezúttal Sutkába, a macedóniai, jelentős részben muszlim cigányok fővárosába.

Napjaink kísérletezőbb kedvű elektronikus zenekészítői között kétségtelenül az ebbéli működésében Four Tetként ismert brit Kieran Hebden az egyik legérdekesebb figura.

A helyszín Johannesburg, a hősök zulu férfiak, akik a környékbeli falvakból időközönként a hírhedt nagyvárosba mennek szezonmunkásnak.

A most 41 éves Roberto Di Gioia immár huszonegy éve él Münchenben, ám ez nem jelenti azt, hogy söröskriglivel a kezében jött volna a világra.

A frankfurti születésű Uwe Schmidt az elektronikus tánczene történetének egyik legsúlyosabb névhalmozója - legalább hatvanöt álcáját ismerjük, ám mind közül a Senor Coconut a legismertebb.

Az ember türelmes, van, hogy évekig, tán egy évtizedig is várakozik példának okáért arra, hogy végre valami értelmes és jól megszólaló produkciót lásson a Sziget ún. Nagyszínpadán.

Igazság szerint az idei Sziget nem kényezteti el túlzottan az elektronikus tánczenék élveteg rajongóit, de azért nem kell kétségbeesni: valószínűleg ők sem fognak unatkozni a fesztivál hét napja alatt, meg azután jobb megbecsülni azt a keveset (?), amit kapunk.

Megannyi derék alkotó után egy újabb korszakos zseni, akinek felmenői részben hazánkból távoztak (alkalmasint alighanem menekültek) a világ szerencsésebb fertályára.

Tizenhárom évvel a nulladik VOLT Fesztivál után bízvást állítható: még mindig érhetik a látogatót kellemes meglepetések. Legyen az rock, etno, dzsessz, techno, elektro vagy bármely más tetszőleges műfaj, elkötelezett barátaik megtalálhatják a programban a maguk menüjét, s közben belekóstolhatnak a többiekébe is.