Ha valakiben tán (persze oktalanul) kétségek merültek volna fel afelől, hogy létezik-e igényes, szórakoztató, független (ha úgy tetszik, underground) hiphop, annak most derekas pakkot hozott az eltévedt Mikulás: nem is egy, de rögvest három kiadvány bizonyítja: él és virul is a magyar nyelvű rap. A Punnany Massif és Bankos nagylemeze, s az S-10 kiadó válogatása ráadásul azt is tanúsítja, hogy a szcénát mozgató mc-k, dj-k, producerek és hangszeres zenészek immár megteremtették a saját zenei infrastruktúrájukat is: számos hangstúdió és kis független kiadó szolgálja a zenekészítőket és a magyar hiphop rajongóit. S láthatóan mondanivalóban sincs hiány, hiszen számolatlanul készülnek a felvételek, amelyek zenei megoldásai sokszor példaértékűek (most nem is firtatnánk, mennyivel verik a magyar popzene nagynevű pénzcsinálóinak munkáit), s akkor még nem is beszéltünk a szórakoztató és tanulságos szövegvilágról. Hogy a fővárostól kissé távolabbról kezdjük, ott van mindjárt a pécsi illetőségű Punnany Massif: a két mc (Wolfie és Rendben Man) és a két lemezcsiszoló (Stakarc és Zsigabá) rendkívül gazdag zenei anyagot rakott össze, amelyre perfektül simul a vitamindús szöveg. A számokat határozott társadalomkritika, alkalmanként - egy efféle extrovertált műfajnál korántsem meglepő - sajátos líraiság hatja át, ám a leginkább akkor vannak elemükben, amikor a keserédes lokálpatrióta érzelmek törnek fel belőlük (Turist Gájd - Pécs): "Legyen akár literes tikettes a tettes, vagy villányi édes, messzi földön híres kis hazám / Bandi, remélem, hogy ízlik a cirfandli" - és így tovább. (A szeretett várossal kapcsolatos, ironikusan ambivalens hozzáállásukat jól jelzi a lemezborítón található reprezentatív válogatás az amúgy szépnek tartott Pécs legrondább panelházaiból.) Számos gitáros és két kitűnő énekesnő (Takács Eszter, Berger Dalma) járult hozzá ahhoz, hogy a hangzás némileg vastagabb legyen az e műfajban megszokottnál.
A korábban a Firmában és Az Idő Uraiban is szereplő Bankos Rapmotel című, tisztes sikert aratott lemeze után most újabb albummal jelentkezett, és ez a B-oldal újból csak bizonyságot nyújt kétségbevonhatatlan alkotói tehetségéről. Komorabb, néha szikárabb a hangzás, mint a pécsi kollégáknál (mellesleg Rendben Man két számban is közreműködött), a zenei és szövegi világ is sokkal szürreálisabb. A rímek hallatán többször már-már elszédül az ember, s néha szinte novellára való ötletet szórnak szét a szövegládák egy-egy kis etűdben: életképek, vallomások és agymenések, szokatlan képzettársítások és váratlan perspektívaváltások néhány percbe sűrítve. A zenekészítő és szövegelő munkatársak közül mindenképpen kiemelendő dj Shuriken, Sabák Péter (alias Dizko Stu), no és a régi kollégák: Norba, N-K-S, Hmad, Faktor, Zsola, Ponza, dj Kool Kasko. Már csak azért is érdemes megismerkedni a nevükkel, mivel legtöbbjük szerepel a Pocket Rocket stúdió utóbbi két évének termését felsorakoztató S-10 kiadós válogatáson is. Hála a rengeteg közreműködőnek, szinte egyedülállóan erős és burjánzó hanganyagot vehet kezébe a zenehallgató (22 szám, 71 perc!) - a sok-sok zenei és szövegötlet tökéletesen erősíti egymást, s a befogadónak esélye sincs arra, hogy elunja magát. Amíg olyan felvételeket hallhat az ember, mint például az Isten tuggya méé (N-K-S vs. Hmad) vagy az Újtáncteszt (Takeshi és Buppa), addig javíthatatlanul optimista marad a magyar hiphop jövőjét illetően.
Punantul Rec, 2006; Kriminal Music, 2006; S-10, 2007
