Az ígéret szép szó - Stateless: Stateless (lemez)

  • - minek -
  • 2007. július 5.

Zene

A Stateless kétségtelenül egyike a legígéretesebb brit zenekaroknak: a Leedsből származó öt angol szinte mindent tud, amit a kompozíciós technikákról ismerni lehet. Elbűvölő dalokat írnak, melyeket remek hangszerelésben és igen impresszíven adnak elő - mondhatni: mi kéne még?

A Stateless kétségtelenül egyike a legígéretesebb brit zenekaroknak: a Leedsből származó öt angol szinte mindent tud, amit a kompozíciós technikákról ismerni lehet. Elbűvölő dalokat írnak, melyeket remek hangszerelésben és igen impresszíven adnak elő - mondhatni: mi kéne még? Első kislemezüket (Down Here) még 2004-ben adták ki, melyet a következő évben követett a Bloodstream, idén azután nekiláttak elkészíteni első albumukat, mégpedig Jim Abiss segedelmével, aki többek között az Arctic Monkeys és a múlt héten nálunk járt Kasabian sikereit egyengette. Abiss ráadásul a már elkészült felvételeket elküldte a tengerentúlra Dj Shadow-nak, akiben kitartó és lelkes rajongót szerzett a Stateless - ennek következtében játszhattak a legendás kaliforniai lemezjátszista brit turnéján, ráadásul Shadow elhívta a vokalista Chris Jamest, hogy énekeljen fel két számot saját új albumára. Nem véletlen a sok adoráció és a reményteli várakozás: a Stateless eddigi produkciójával meghálálni látszik a beléje vetett bizalmat. Mindehhez adva vagyon az egyéni, kifejező hangú vokalista, aki mellesleg még gitározik is, meg egy ütős ritmusszekció (Justin Percival - basszus, David Levin - dob), és hozzájön még a billentyűs Ron Buchanan Dunlop markáns játéka, ráadásul jórészt ő felelős a programozott zenei részekért és a frappánsan kiválasztott hangmintákért is. És persze van egy saját dj-jük is, Kidkanevil, aki rendre jókor és jó helyen húz bele a vinilekbe. A megszólalás izgalmát éppen ez a kollaboráció adja: felépítenek egy majdnem hagyományos rockzenei struktúrát, amelyet át- meg áttörnek az alattomosan belopódzó hiphop-alapok, vonós hangminták, billentyűfutamok és szkreccsek. A Stateless dalai hol álomszerűek, hol meg csaknem indulatosan energikusak, néha a melankólia, néha meg a gátlástalan érzelmesség (hogy azt ne mondjuk, vadromantika) uralja a számok, no meg Chris James gyorsan változó hangulatát. Az azonban biztos, hogy az egész produkciót nagyon összerakták a muzsikus lelkű britek: mindenből pont annyi evőkanállal adagolnak, hogy az eredmény gusztusos, étvágygerjesztő és kellemesen befogadható legyen. És persze adott minden feltétel ahhoz, hogy élőben is sikerük legyen: jól énekelhető kvázislágerek (Bloodstream, Down Here, Radiokiller - de lehetne említeni a többit is), egy hangzás alapján kellően karizmatikusnak tűnő énekes, jó hangszeres produkciók - reméljük, nem is kell sokat várni rájuk.

!K7/Neon Music, 2007

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.