A Stateless kétségtelenül egyike a legígéretesebb brit zenekaroknak: a Leedsből származó öt angol szinte mindent tud, amit a kompozíciós technikákról ismerni lehet. Elbűvölő dalokat írnak, melyeket remek hangszerelésben és igen impresszíven adnak elő - mondhatni: mi kéne még? Első kislemezüket (Down Here) még 2004-ben adták ki, melyet a következő évben követett a Bloodstream, idén azután nekiláttak elkészíteni első albumukat, mégpedig Jim Abiss segedelmével, aki többek között az Arctic Monkeys és a múlt héten nálunk járt Kasabian sikereit egyengette. Abiss ráadásul a már elkészült felvételeket elküldte a tengerentúlra Dj Shadow-nak, akiben kitartó és lelkes rajongót szerzett a Stateless - ennek következtében játszhattak a legendás kaliforniai lemezjátszista brit turnéján, ráadásul Shadow elhívta a vokalista Chris Jamest, hogy énekeljen fel két számot saját új albumára. Nem véletlen a sok adoráció és a reményteli várakozás: a Stateless eddigi produkciójával meghálálni látszik a beléje vetett bizalmat. Mindehhez adva vagyon az egyéni, kifejező hangú vokalista, aki mellesleg még gitározik is, meg egy ütős ritmusszekció (Justin Percival - basszus, David Levin - dob), és hozzájön még a billentyűs Ron Buchanan Dunlop markáns játéka, ráadásul jórészt ő felelős a programozott zenei részekért és a frappánsan kiválasztott hangmintákért is. És persze van egy saját dj-jük is, Kidkanevil, aki rendre jókor és jó helyen húz bele a vinilekbe. A megszólalás izgalmát éppen ez a kollaboráció adja: felépítenek egy majdnem hagyományos rockzenei struktúrát, amelyet át- meg áttörnek az alattomosan belopódzó hiphop-alapok, vonós hangminták, billentyűfutamok és szkreccsek. A Stateless dalai hol álomszerűek, hol meg csaknem indulatosan energikusak, néha a melankólia, néha meg a gátlástalan érzelmesség (hogy azt ne mondjuk, vadromantika) uralja a számok, no meg Chris James gyorsan változó hangulatát. Az azonban biztos, hogy az egész produkciót nagyon összerakták a muzsikus lelkű britek: mindenből pont annyi evőkanállal adagolnak, hogy az eredmény gusztusos, étvágygerjesztő és kellemesen befogadható legyen. És persze adott minden feltétel ahhoz, hogy élőben is sikerük legyen: jól énekelhető kvázislágerek (Bloodstream, Down Here, Radiokiller - de lehetne említeni a többit is), egy hangzás alapján kellően karizmatikusnak tűnő énekes, jó hangszeres produkciók - reméljük, nem is kell sokat várni rájuk.
!K7/Neon Music, 2007
