Marton László Távolodó

adhatunk némi csalódottságnak is egy bolgár boltív kapcsán, de azért nincs dráma: Helsinki bolhapiacán és az athéni kocsmákban megkapjuk, amire vágyunk.

Kezdetben volt a Csókolom, aztán lett belőle Puszi. A Puszi nagyon jó, és marad is a placcon, de most újra felmerült, hogy Csókolom is legyen. Erről lesz szó a következőkben.

Balkán, akkor alterrock Dániából, ha etióp dzsessz, akkor anarchopunk Hollandiából, és bekeményített a Makám is, Robinsonként vetődve partra.

A Világzenei Vásár (a továbbiakban: WOMEX) tizennyolc éves történetében adódtak már megrázkódtatások. A koppenhágait finanszírozási (és/vagy diplomáciai) nehézségek miatt néhány héttel a kezdete előtt kellett lefújni 1996-ban, a következő évi marseille-i veszteség után pedig majdnem csődbe ment a berlini ötletgazda-szervező Piranha.

A mediterráneum és a Balkán felett szárnyalunk, de érinteni fogjuk Kongót is, ahol kapóra jön pár kerekes szék.

a dög melegben nincs erőnk fölösleges dolgokkal bíbelődni. Előre szólunk: a továbbiakban csak megkerülhetetlen lemezekkel foglalkozunk - ezeket viszont meg kell venni. (De legalábbis letölteni.)

még nem hallottunk ilyen erős nyugat-afrikai fúzióban, de az semmi a román cigányzenét játszó New York-i japánokhoz képest. Komolyan (és máris) mondom.