Főpróba

Miért kell? - LGT Maraton

Zene

Még soha nem voltam főpróbán, és ettől elég kínosan éreztem magam. Hogyan kell írni egy koncertről, ami nem koncert, hanem... Vagy van olyan, hogy főpróbakritika? - tűnődtem az Arénába tartva. Szerencsére Presser Gábor kevésbé zavartatta magát, és pontosan eligazított, jelezve, hogy a munkafolyamat ezen szakaszában akár az is megeshet, hogy leálljanak és újrakezdjenek számokat, ha valami komolyabb technikai hiba adódna.

De nem adódott ilyen. Más kérdés, hogy annak a lázas izgalomnak sem éreztem nyomát, aminek a kisugárzása azonnali lebilincselést eredményezett volna.

Ilyenkor el-elbámészkodhat az ember. Ahol én álltam, onnan úgy tűnt, hogy a nézőtéren legalább hat-hétezren voltunk, ami pedig a színpadot illeti, az jól láthatóan majd kicsattant a szocreáltól. A vörös lámpás LGT alatt Füst és Rozsdagyár felirat, balról Élüzem tábla, mögöttük félkörívben vasállvánnyal. Ez utóbbinak kettős funkciója is volt: nemcsak a permanens újjáépítést jelképezte, de a fel-felbukkanó tánckar terepéül is szolgált. Jobbról kitüntetett szerepet kapott egy méretes óra is, melynek többnyire álltak a mutatói - de hát mit tehettek volna, ha egyszer kizökkent az idő. A 12-es számjegyet 12.5 követte, azt pedig 13, mintegy a távoli jövőbe mutató időszámítás jeleként.

De egyelőre még a múltban jártunk, sőt annak egyenesen a kezdetén. Azok a percek Barta Tamás megidézésére voltak hivatottak, és nagyon kellettek már, mert ennek köszönhetően érződött először, hogy a próbahangulat koncertbe csap át. Pedig már Jött (előtte) a doktor, aki nagy kedvenc az én koromban.

Aztán kicsit megint leült... Egy pillanatra még az is felmerült bennem, hogy az éppen kitört fotósbojkott szegte kedvét a szárnyalásnak, de valami bajnak mindenképp lennie kellett, gondoltam. És nem a technikával. Az Aréna persze nem tartozik a hírhedten jó akusztikájú helyek közé, de a dob és a basszus gyönyörűen szólt, a sok billentyű is a helyén volt mind, a fúvósok dettó, legfeljebb a szólógitárt kellett keresgélni olykor. A látvány frontján sem merülhetett fel kifogás. Többnyire fekete-fehér filmek pörögtek, tele elegáns poénnal és a retrós képi világot bravúrosan kiegyensúlyozó frissességgel.

Persze még bőven volt idő. Ott tartottunk, hogy Nem adom fel, mikor is egy váratlan fordulathoz értünk. Solti János technós alapú és metsző stroboszkópvillogással kiélezett dobszólója következett. Mint aztán leesett, ennek az indokolta a túlméretezettségét, hogy közben helyszínt válthassanak a zenekar tagjai. Előbb Karácsony János bukkant fel a nézőtér felső karéjában, majd csatlakozott Presser Gáborhoz és Somló Tamáshoz, hogy a küzdőtér közepén megidézzék a Tabán szellemét. Presser azt tervezte, hogy "beültetik" hozzá az Arénát műfűvel, de nem szabadott, így csak a Gyere, gyere ki a hegyoldalba és a Miénk itt a tér révén próbálhattuk azt képzelni, hogy ott heverünk. Több-kevesebb sikerrel. Legalábbis én máshol jártam. Azon kezdtem töprengeni, hogy a Solti-féle szóló stiláris fordulata után miért kellett a térből is kilépni, és miért kellett blokkokba tagolni a műsort, ha folyamatként - mint, mondjuk, 2002-ben "budán - (mindig) magasabbra ívelhetett volna.

Aztán fordulhattunk vissza az igazi színpad felé, Solti és Deli Domonkos dobolására. Ezeket a dramaturgiai kitérőket az a bizonyos méretes óra sem hagyta észrevétlenül, a korábbi háromnegyed ötös állásról negyed tizenkettőre váltott közben. ' tudja, miért.

Az én eddigi LGT-s élményeimhez képest Presser szólópercei is tovább tartottak a kelleténél, de a produkció utolsó felvonására nem lehetett panasz különben. És amikor a fúvóskarral - továbbá bónusz basszussal, billentyűvel, ütőhangszerekkel - megfejelve úgy igazán együtt voltak, akkor tényleg elsöprően veretes hang keveredett ki. És azt boldogan, bármikor...

De ezen a főpróbán úgy összességében nekem nem sikerült az áhított világba ringatnom magam. És azt gyanítom, egy roppant egyszerű "ügyrendi" okból. A kérdés a következő. Ha egy zenekarnak annyi tuti száma van, mint az LGT-nek, és azokra annyi mindenki vevő, és hál' isten minden adott, hogy eljátszhassák, akkor ezt miért kell túlbonyolítani?

Aréna, február 14.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.