Lemez

Most középkor

Warsaw Village Band: Nord; R.U.T.A.: Na uschod

  • Marton László Távolodó
  • 2012.09.28 07:00

Zene

Most már tutira mondom, hogy Lengyelország világzenei nagyhatalom. A Warsaw Village Band (innentől: WVB) eddig is az élvonalba tartozott ugyan, de Nord című albumával most tizenöt éves pályája csúcsára jutott. A R.U.T. A. viszont csak tavaly tűnt fel, ám azóta két olyan korongot tett az asztalra, hogy mind a tíz ujját lázasan nyalogatja, aki belekóstolt. Na, de nézzük sorjában! A WVB tényleg épp olyan fővárosi, mint amilyen falusi - ahogy a neve is tartja. De amúgy is hajlamos ilyen paradoxonokban utazni. Az Uprooting című albuma mottójaként például a Burning Speart idézte: "Emlékezz a múltadra, de engedd a jövőben élni!" Vagy más szóval: "a következő nemzedék hagyományát ápolja". És a vicc kedvéért ezt tök komolyan lehet venni.

Akusztikus népi hangszereivel, baromi erős női énekkel - meg némi dubos elektronikával - eddig több mint ötszáz koncertet adott négy kontinens harminc országában, bezsebelt egy rakás díjat (Fryderyk, EBU, BBC 3), még Grammy-jelölést is kapott az Infinity című albumért. De a WVB nem kíván sem többet, sem kevesebbet a célkitűzéseként belőtt transznál. Magának és hallgatóinak sem. Feldob egy archaikus népi témát, aztán belekapaszkodik, és addig nyomatja, míg el nem száll vele. Az idei lemezén ezt északi irányzékkal tette, és közben megtett ezer évet. Így jutott a viking korba, nem kevesebbre vállalkozva, mint hogy felvillantsa a szláv, a skandináv és a számi hagyományok közös jegyeit. Ebbe a buliba beszállt egy kanadai sámánnő (Sandy Scofield), a svéd etno-technó guru Hedningarna, valamint a trombitás Milosz Gawrylkiewicz, aki alanyi jogon is űrutazó. Csak ismételhetem magam: a csúcson vagyunk.

De innen is továbblépünk.


 

A R.U.T.A.-t ugyanaz a Maciej Szajkowski alapította, aki a Warsaw Village Bandet is. Maciej a Varsói Egyetemen diplomázott politikatudományból, a zenei pályafutását pedig punkzenekarokban kezdte. És ez nem csupán életrajzi adalék, hanem gyökerestül a R.U.T.A. (The Reactionary Terrorist-Artistic Union aka The Movement of Utopia, Transcendence and Anarchy) kollektíva, melynek kimondottan kompromisszumképtelen folk- és punkzenészekből válogatta ki a tagjait. Ez persze alapkövetelmény egy olyan banda esetében, amely az ellenállás fennköltségét tűzi a zászlajára.

A WVB-hez hasonlóan a R.U.T.A. is akusztikus hangszereket használ, és ugyancsak a középkorhoz fordul: a földesurak - illetve az éhség, a kiszolgáltatottság és az üldöztetések - ellen fellázadó jobbágyok szöveges emlékeihez írva zenét. Jobbára népi hangszerekhez punkzenét. Nagyon ütős, mellbevágóan releváns, indulatoktól és mélységes érzésektől fortyogó punkzenét. Ilyet csak az tud, aki azért fordul a történelemhez, mert nagyon is a jelenben él: nyilván nem véletlen, hogy a lemezt kísérő százhúsz oldalas booklet végén a moszkvai Pussy Riotról olvashatunk. (Hab a tortán, az albumnak a lengyel-magyar barátságot tovább erősítő magyar szála is van: a HaLuna Music Group sámánénekével.)

Rég hallottam ilyen felkavaró folk-rockot; nem ér a nevem, ha nem lesz ebből irtó nagy durranás!

Jaro Medien 2012, Karrot Kommando 2012


Neked ajánljuk