- köves -

Nem egy "breaking news", de a focihírek és az időjárás-jelentés közé befér: A törvény gyilkosával saját időskori marcipánszobrát ledöntő Robert De Niro visszatért a színészek népes táborába. Talán még a Robert De Niro Baráti Társaság ülésein is megoszlanak a vélemények az ügyben, hogy a névadó mikor is távozott az ébren forgató színészek osztályáról; az ortodox szárny a '95-ös Casinótól számítja a mély hibernáció állapotát, a megengedőbbek néhány évvel későbbre, a Csak egy kis pánik bemutatójának másnapjára teszik a hosszú alvás (más megközelítésben a gondtalan nyugdíjas évekre való anyagi felkészülés) nulladik óráját. A kamerák előtt töltött éber percekből csak elvétve akadt az elmúlt években (Ricky Gervais Futottak mégjének önalakítása erős határeset).

Van egy lift, a lépcsőházát kereső magyar film örökös tagja: egy szép Bauhaus üvegcső - szerepel is minden második magyar filmben, csoda, hogy életműdíjat még nem kapott. Az is megtalálja, aki a késő harmincas Horthy-évek lépcsőházát keresi, az is, aki a kétezres évek értelmiségi fejjel is vállalható jómódját. Az utóbbiban és e közös szép felvonóban utazik Dyga Zsombor is, de mire a liftaknához érnek szereplői, már sok izgalmas dolog megesett velük. Például sétáltak egyet a hóeséses, éjszakai Budapesten.

Sosem találkoztam Paul Newmannel - kezdi előszavában a filmkritikusként is tevékeny biográfiaíró, majd mielőtt még köszönetet mondana forrásainak és szeretteinek, gyorsan leírja, miképp nem találkozott Paul Newmannel. Komoly bátorítást jelenthet minden jövendőbeli sztárbiográfus számára, hogy dacára e nem találkozásnak, Shawn Levynek így is több mint 400 oldalnyi anyagot sikerült összeírnia választott tárgyáról. E vaskos, s viszonylag biztos kézzel vezetett szövegfolyam valóban kiad egy olvasmányos, egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző emberéletet - még ha ez nem is biztos, hogy a clevelandi (s kismértékben persze magyar) Newmanek színésznek állt, Paul nevű fiacskájáé. Levy verziója mindenesetre jól illik a közismert sztárimázshoz, melyet a szerző - szimpatikus vonása ez a könyvnek - nem is igen akar megpiszkálni, legfeljebb itt-ott hozzátold némi kis színeset.

A mosónők híresen nehéz életűek, de a rokon szakmáknak sem könnyű; itt vannak például a biztonsági őrök. Az olyan férfiasan nehéz kelés, mint amilyet Antal Nimród új hollywoodi megbízásában látni, tán még bányászkörökben is ritka, páncélozott pénzszállító kocsikísérők esetében meg egyenesen kuriózum.

A ma született mozista is pedzi, kiféle-miféle alak ez a Gilliam. A kortársi mozi kimagaslóan peches figurája, természetesen. Ha Münchausen báró és a produceri vágóolló afférjáról, a Don Quijote eltüsszentett produkciójáról vagy a Grimm és a Weinstein testvérek egymásnak feszüléséről nem is hallott, az biztosan a fülébe jutott, hogy Heath Ledger épp e legújabb Gilliam-film forgatása közben lelte halálát. Az Amerikai éjszakában már Truffaut is megmutatta, mi a teendő hasonló vészhelyzetben, de a valóból vett példákért sem kell messze menni:

Gondolta a fene: a földdarabon, ahol 1969-ben Woodstock néven zenés nemzedéki összekapaszkodásra gyűlt össze a világ (de legfőképpen Amerika) ifjúsága, korábban is volt nyoma életnek. Egyszerű, dolgos népek lakták, Hollywood felől nézve csupa marslakó; tejtermelők és motelipari szakmunkások, zsidók és nem zsidók, térd alatt végződő harisnyát viselő matrónák és békésen legelésző tehenek, plusz egy idegenforgalmi mókamester, aki a pamplonai bikafuttatás meghonosításával szerette volna fellendíteni a zsidó Alpoknak becézett catskillsi régió kulturális életét. A helybéliek máig is élnek, ha meg nem haltak, három napon át azonban egy világraszóló esemény elő- vagy hátramozdítóiként vették ki részüket a történelemcsinálásból.

A Bábel verme minden akusztikai számítás szerint fülbemászóbb képregénycím, mint például "A Millenniumi Föld Alatti Vasút születése" vagy a "Kisföldalatti, te csodás!", a bábeli mélységek ponyvaízű felemlegetése azonban mit sem változtat a tényen: Kemenes Iván (író, rajz és színek) és Varga Péter (író, beírás) rövid lélegzetű graphic noveljének valódi szuperhőse nem más, mint nemzeti szemünk fénye, a kontinens első kéregvasútja. A helyiérdekű közlekedőedények és a képregényhősök összeházasítása terén Pálfi György tette meg az első, ám korántsem bátortalan lépéseket Táltosember vs Ikarus című szkeccsfilmjével, ám azóta a BKV misztikus rétegeinek feltárása átkerült a nyomozó hatóságok feladatkörébe.

Karácsonyozni gyűlik a Vuillard család - nincs is ebben semmi rendkívüli, az évnek ebben a szakában jobb híján erre gyűlnek a celluloidfamíliák, tán még Steven Seagal is felhagy a bozótvágással, s beépített ügynök létére kedélyesen elcseveg a konyhai fedőszervekkel. Vuillard-éknál azonban senki sem teszi le a fegyvert, a családi tűzhely körül melegedő családtagok januári tempóban ütnek-vágnak, és még abban sincs egyetértés közöttük, hogy melyikük - az élemedett korú feketebárány vagy az idegösszeomlásban már tizenévesen profi kamasz - adományozza csontvelejét a donor nélkül esélytelen törzsfőnök asszonynak.

Kábé ugyanabból az ágymagasságból vágunk neki, mint a Poligamyban, csak itt a fiatalok közti párkapcsolati csevej nem válik el a lepedőakrobatikától. Magyarul: épp egy meghitt cunnilingus közben nyitjuk rá az ajtót Burtre és Veronára.

Amikor rájuk nyitunk, András és Lilla épp páros életük berendezésén munkálkodik nagyban. A lakás új, s bizonyára közös szerzemény (noha a tulajdoni lap állásáról biztosat nem tudunk meg), a kapcsolat viszont régi, kipróbált harctéri technikákkal (védekezés, támadás, elterelés) és konkrét lakberendezési elképzelésekkel. Mindkét fél mást akar. Ha nem az összejövés gyötrelmeivel, akkor innen, az együttlevés (maradás) buktatóival indít minden tisztességes romantikus vígjáték, Orosz Dénesnek pedig papírja is van arról, hogy bemutatkozó nagyjátékfilmje romantikus és komédia.

Noha a magyar apától és lengyel anyától származó szerző idejekorán figyelmeztet, hogy a Turulpörkölt lengyel felhasználásra, a külhoni közönség Magyarország-képének felfrissítése végett íródott, Krzysztof Varga "így éltek ti"-je a kollektív magyar pörkölt azon mélyrétegéig hatol, mely a hazai olvasókat sem hagyhatja hidegen. Varga apja szülőföldjére és gyermekkori emlékei helyszínére tért vissza, de a családtörténetnél is jobban érdekelte egy általa felfedezett szabadidős tevékenység: a turulspotting.

Bajusz, pulóver, pecsétgyűrűt szétfeszítő, ujjnak csúfolt húsdarab. Valahol itt kezdődik a luxus egy izmos szupersztár számára; egy kicsit szembemenni az érvényben lévő imázzsal, nindzsacsillag helyett névjegykártyával dobálózni, vacsorára hazaérni, és házipapucsban mutatkozni. Ha valaki, hát Matt Damon mindenképpen kiérdemelte, hogy ünnepelt halálosztóként Philip Seymour Hoffman színészi kellékei között válogathasson, s hogy még nagyobb legyen a móka, eljátsszon egy mozihősszerepre ácsingózó, sorosan gombolt hivatalnokot.