Film - Peace & píszí - Ang Lee: Woodstock a kertemben

  • - köves -
  • 2010. január 7.

Film

Gondolta a fene: a földdarabon, ahol 1969-ben Woodstock néven zenés nemzedéki összekapaszkodásra gyűlt össze a világ (de legfőképpen Amerika) ifjúsága, korábban is volt nyoma életnek. Egyszerű, dolgos népek lakták, Hollywood felől nézve csupa marslakó; tejtermelők és motelipari szakmunkások, zsidók és nem zsidók, térd alatt végződő harisnyát viselő matrónák és békésen legelésző tehenek, plusz egy idegenforgalmi mókamester, aki a pamplonai bikafuttatás meghonosításával szerette volna fellendíteni a zsidó Alpoknak becézett catskillsi régió kulturális életét. A helybéliek máig is élnek, ha meg nem haltak, három napon át azonban egy világraszóló esemény elő- vagy hátramozdítóiként vették ki részüket a történelemcsinálásból.

Ang Lee, a tehénpásztorok nagy barátja ezúttal is a pajta közelében ólálkodik, s a történelmi sorsfordulóknál továbbra is jobban érdekli a kisember coming outja; az a pillanat, amikor a korszellem rányitja az ajtót Average Joe-ra. Ezúttal 400 000 hippi tapossa le a veteményest - remek alkalom Lee-nek, hogy a rá jellemző elegáns ecsetvonásokkal megfessen néhány szürke kisembersorsot a színes forgatagból. A játékidő rövidsége sajnos nem tette lehetővé, hogy a csemegeboltos isiászáról is pontos képet kapjunk, de az El Monaco International Casino and Bar Mitzvah Center környékén tébláboló névtelenek közül hármat így is sikerült lencsevégre kapni: a hippiseregnek zsörtölődve szállást adó zsidó asszonyságot, a zimmerferiségbe belefáradt férjet és édes gyermeküket, a sors szeszélye folytán koncertszervezővé előlépő, kezdő meleg fiatalembert. ', azaz Elliot Tiber visszaemlékezései nyitották fel a filmkészítők szemét, hogy Woodstock nemcsak sárból és Baezből állt, hanem elmosandó lepedőkből, kispénzű motelüzemeltetőkből és pogromot hirdető szomszédokból. Érdekel valakit is, hogy kik nyomják a nagyszínpadon, amikor az ifjú fesztiválszervező épp most ébred rá másságára, édesanyja pedig betépve őrjöng a hátsó udvaron? Az évfordulós woodstocki megemlékezések között kétségtelenül Lee filmje a kakukktojás. Azt eddig is kapiskáltuk, hogy Woodstock nem is Woodstockban volt, de hogy a zenei produkciókról nemcsak az utókor csúszott le, hanem a jelenlevők jó része is?! Köszönjük a hasznos infót, és persze várjuk a folytatást: egy zaftos drámát mondjuk a Rosenberg házaspár bejárónőjéről.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.