Ang Lee, a tehénpásztorok nagy barátja ezúttal is a pajta közelében ólálkodik, s a történelmi sorsfordulóknál továbbra is jobban érdekli a kisember coming outja; az a pillanat, amikor a korszellem rányitja az ajtót Average Joe-ra. Ezúttal 400 000 hippi tapossa le a veteményest - remek alkalom Lee-nek, hogy a rá jellemző elegáns ecsetvonásokkal megfessen néhány szürke kisembersorsot a színes forgatagból. A játékidő rövidsége sajnos nem tette lehetővé, hogy a csemegeboltos isiászáról is pontos képet kapjunk, de az El Monaco International Casino and Bar Mitzvah Center környékén tébláboló névtelenek közül hármat így is sikerült lencsevégre kapni: a hippiseregnek zsörtölődve szállást adó zsidó asszonyságot, a zimmerferiségbe belefáradt férjet és édes gyermeküket, a sors szeszélye folytán koncertszervezővé előlépő, kezdő meleg fiatalembert. ', azaz Elliot Tiber visszaemlékezései nyitották fel a filmkészítők szemét, hogy Woodstock nemcsak sárból és Baezből állt, hanem elmosandó lepedőkből, kispénzű motelüzemeltetőkből és pogromot hirdető szomszédokból. Érdekel valakit is, hogy kik nyomják a nagyszínpadon, amikor az ifjú fesztiválszervező épp most ébred rá másságára, édesanyja pedig betépve őrjöng a hátsó udvaron? Az évfordulós woodstocki megemlékezések között kétségtelenül Lee filmje a kakukktojás. Azt eddig is kapiskáltuk, hogy Woodstock nem is Woodstockban volt, de hogy a zenei produkciókról nemcsak az utókor csúszott le, hanem a jelenlevők jó része is?! Köszönjük a hasznos infót, és persze várjuk a folytatást: egy zaftos drámát mondjuk a Rosenberg házaspár bejárónőjéről.
Forgalmazza a Budapest Film
