Film - Tokával, vonóval - Steven Soderbergh: Az informátor!

  • - köves -
  • 2009. november 26.

Zene

Bajusz, pulóver, pecsétgyűrűt szétfeszítő, ujjnak csúfolt húsdarab. Valahol itt kezdődik a luxus egy izmos szupersztár számára; egy kicsit szembemenni az érvényben lévő imázzsal, nindzsacsillag helyett névjegykártyával dobálózni, vacsorára hazaérni, és házipapucsban mutatkozni. Ha valaki, hát Matt Damon mindenképpen kiérdemelte, hogy ünnepelt halálosztóként Philip Seymour Hoffman színészi kellékei között válogathasson, s hogy még nagyobb legyen a móka, eljátsszon egy mozihősszerepre ácsingózó, sorosan gombolt hivatalnokot.

Bajusz, pulóver, pecsétgyűrűt szétfeszítő, ujjnak csúfolt húsdarab. Valahol itt kezdődik a luxus egy izmos szupersztár számára; egy kicsit szembemenni az érvényben lévő imázzsal, nindzsacsillag helyett névjegykártyával dobálózni, vacsorára hazaérni, és házipapucsban mutatkozni. Ha valaki, hát Matt Damon mindenképpen kiérdemelte, hogy ünnepelt halálosztóként Philip Seymour Hoffman színészi kellékei között válogathasson, s hogy még nagyobb legyen a móka, eljátsszon egy mozihősszerepre ácsingózó, sorosan gombolt hivatalnokot. Egy olyan díszpéldányát az executive-szinteken székelő hivatalnokseregnek, akinek az autóparkja vetekszik ugyan egy kisebb hollywoodi sztáréval, az ide vezető utat azonban egy mezőgazdasági multi alkalmazottjaként sikerült megtennie. Amikor épp nem a még számára is kötelező népszórakoztató penzumot nyomja, Steven Soderbergh pont az ilyen, Hollywood számára nem sok hasznot hajtó mezőgazdasági vonatkozásokkal szeret bíbelődni. Bátor filmkészítő, aki sosem elégszik meg a müzli mosolygó felszínével; az összetevők izgatják őt nagyon, s ha kell, a mazsolához is közel merészkedik, ha a megszokott hollywoodi mazsolaábrázoláson fogás kínálkozik. Damon is a filmtörténeti főmazsola címére pályázik; kicsi, kövérkés és karrierista, kétségkívül kuriózum a közelmúlt karakterei között - akkor sem lenne nagyobb a kontraszt, ha a színész gyermekét egyedül nevelő, nehéz életű mexikói anyát játszana. Ám ez még nem minden, mert Damon nemcsak kicsi, kövérkés és karrierista, de kém is, szerepe szerint legalábbis egyre inkább annak képzeli magát, miután merő beszariságból elkezd jelentgetni az FBI-nak cége árfixáló hajlandóságairól. A fiúk így a megszokott kémábrázolásnak is kiosztanak egy maflást, de csak semmi harsányság; a szatíra legnemesebb eszközeit láthatjuk ugyanis akcióban. Soderberghnél már jó ideje ezek a bizonyos nemes rendezői fogások akcióznak; ahogy az Oscar-díjas filmrendező háttal szembemegy a műfajokkal, miközben bakugrásban tányérokat pörget, olyat rajta kívül tényleg csak kevesen tudnak, s ehhez még művelt és jó társalgó is. Ilyen magánszám mellett mi mást is tehetnének a szereplők, mint tiszteletteljes odaadással meghúzzák magukat, s itt-ott valamit villantanak: Che Guevara forradalmi divatot, Mike Whitacre pedig bajuszt, pulóvert, klinikai esetet és pecsétgyűrűt.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.