Film - Nem inge - Orosz Dénes: Poligamy

  • - köves -
  • 2009. december 10.

Film

Amikor rájuk nyitunk, András és Lilla épp páros életük berendezésén munkálkodik nagyban. A lakás új, s bizonyára közös szerzemény (noha a tulajdoni lap állásáról biztosat nem tudunk meg), a kapcsolat viszont régi, kipróbált harctéri technikákkal (védekezés, támadás, elterelés) és konkrét lakberendezési elképzelésekkel. Mindkét fél mást akar. Ha nem az összejövés gyötrelmeivel, akkor innen, az együttlevés (maradás) buktatóival indít minden tisztességes romantikus vígjáték, Orosz Dénesnek pedig papírja is van arról, hogy bemutatkozó nagyjátékfilmje romantikus és komédia.

A hirdetések egyenesen az év romantikus vígjátékának titulálják művét, s ha ezt magyar viszonylatban értik, akkor nem is kekeckedünk tovább, de azért megjegyzendő, hogy egy olyan mezőnyről van szó, melyben a Príma Primavérát is indulónak tekinthetjük. Ám a Poligamy alkotói igazából nem is ezen a pályán szeretnének dicsőséget szerezni; jól látható a vonal, ahonnan a műfajszelídítésnek nekirugaszkodnak, s itt Goda Krisztina munkássága, meg jelen film producerének (Herendi Gábor) "valamiamerikás" múltja rajzolódik ki. Ami a nemzetközi iskolákra jellemző műgondot, a nemes anyagok tiszteletét illeti, bizonyítékra nem is kell sokáig várni; ez látszik visszaköszönni András diszkréten kockás váltásingeiben és szemrevaló ágyastársaiban. Finom csíkozású férfiingben és jó bőrökben párját ritkítóan erős a film: ahány jó ing, annyi jó nő - utóbbiak nagy számát mindenképpen indokolja, hogy hősünk a babaszoba felemlegetése hallatán egy gyors lefolyású "Nyolc és fél" tünetegyüttest produkál; végigvonulnak a színen (és az ágyában) élete meg nem volt női, s mind egy szálig az ő Lillájának mondja magát. Ha dicsértük Pater Sparrow nemrég bemutatott első filmjének alternatív jövőképét, nem maradhat szó nélkül a Poligamy jelenvíziója sem; e stylistok uralta világ minden zugát épp az előtt vikszelték fényesre, hogy a kamerák kiértek volna a címre. Néhány helyszínről még így is lerí, hogy a mai Budapestről való: ahogy a Pesten forgatott Underworldben is feltűnik a város, úgy a szintén nálunk készült Poligamyban is felismerhető egy-két hamisítatlan belpesti helyszín, farkasemberek helyett ezúttal a kapuzárási pánikot alakító Csányi Sándor háttereként. Bár Brooklyn továbbra sem tágul, a Nyugat és a Nyugati tér láthatóan kezd összeérni, s ha mindez nem is sorolható a romantikus vígjátékok legfőbb erényei közé, a hazai közönségfilm szebb jövőjéért folytatott harcban megint csak beljebb vagyunk egy kis lépéssel.

A Skyfilm bemutatója

Neked ajánljuk