könyv - KRZYSZTOF VARGA: TURULPÖRKÖLT

  • - köves -
  • 2009. december 3.

Zene

Noha a magyar apától és lengyel anyától származó szerző idejekorán figyelmeztet, hogy a Turulpörkölt lengyel felhasználásra, a külhoni közönség Magyarország-képének felfrissítése végett íródott, Krzysztof Varga "így éltek ti"-je a kollektív magyar pörkölt azon mélyrétegéig hatol, mely a hazai olvasókat sem hagyhatja hidegen. Varga apja szülőföldjére és gyermekkori emlékei helyszínére tért vissza, de a családtörténetnél is jobban érdekelte egy általa felfedezett szabadidős tevékenység: a turulspotting.
Noha a magyar apától és lengyel anyától származó szerzõ idejekorán figyelmeztet, hogy a Turulpörkölt lengyel felhasználásra, a külhoni közönség Magyarország-képének felfrissítése végett íródott, Krzysztof Varga "így éltek ti"-je a kollektív magyar pörkölt azon mélyrétegéig hatol, mely a hazai olvasókat sem hagyhatja hidegen. Varga apja szülõföldjére és gyermekkori emlékei helyszínére tért vissza, de a családtörténetnél is jobban érdekelte egy általa felfedezett szabadidõs tevékenység: a turulspotting. Lázba hozta e minálunk õshonos, a köztereken mind gyakrabban elõforduló szárnyas, mely azonban nem a latens madarászt piszkálta fel benne, hanem a magyar néplélek vehemens kutatóját. A Turulpörkölt olyasféle bedekker, amitõl egyetlen idegenvezetõnek sem kell féltenie a megélhetését: ha erre néznek, itt láthatják a zavargásokat, arra meg a mindent beborító melankóliát, amarra pedig egy csoport, kicsit a pincérekre, kicsit a népi táncosokra hasonlító egyenruhást, de gyorsan elõ a fényképezõgépekkel, mert mindjárt egy szépen szárba szökkent frusztráció mellett haladunk el, s így tovább - mindezek aligha részei a megszokott turistaprogramnak. Ahogy, fogadjunk, Varga törzshelyei sem: a szerzõ Budapest számos kis utcájában, eldugott és elkopott részén rendelkezik ilyenekkel (a Karcsi vendéglõ említése a helyismeret legmagasabb fokáról árulkodik), s valahogy mindegyikben a búbánat és a múltba révedés lesz a mi Szindbádunk asztaltársasága. Gyûjtése során Varga üres és töltött, sós és édes, csíkos és pöttyözött melankóliát is talál, de nem veszíti szem elõl az önsorsrontás és a szomszédutálat e Mekkájában azokat a pontokat sem, ahol jó sült kolbász, s hozzá ecetes paprika kapható. Bajtársiasan lehangoló, líraian lendületes prózája úgy visz keresztül e tájon, hogy az is talál kedvére való szomorkodnivalót, aki már úgy érezte, végképp hozzáközömbösödött szeretett közegéhez.

Fordította: Hermann Péter. Európa, 2009, 191 oldal, 2500 Ft

*****