- legát -

Talán még soha nem rendeztek ennyire körültekintő és átfogó kiállítást Magyarországon azzal a céllal, hogy bemutassák, milyenek voltak az egykori fémjátékok. Érdemes tehát az egész családnak ellátogatnia a Kiscelli Múzeumba. De ne lepődjünk meg azon, ha a gyerek sokkal inkább a játszóházra lesz beindulva, mint a kiállított tárgyakra.

Tökéletes áprilisi vasárnap: azúrkék égbolt feszül a Bécsi út felett, szikrázik a napfény az óbudai temető sírkövein, és jönnek az autós, motoros galerik. Nyitott Csajkák, lefüggönyzött Pobedák, fecskefarkú Mercedesek, Moszkvicsok, Skodák, Trabantok, Aston Martinok. Pilisvörösvár hív: vasárnap délelőtt veteránautós-találkozó és börze, piac és tavasz. Kell ennél több?

A Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége a múlt héten a pesti Vigadóban rendezte meg az Arany Zsiráf könnyűzenei díjkiosztó gálát azzal a szándékkal, hogy így jutalmazza meg azokat az előadókat, akik szerintük tavaly a legjobbak voltak. Az 1993-ban alapított díjat ezúttal tizenhat kategóriában osztották ki: jutott belőle Kovács Ákosnak, Carlos Santanának és a debreceni rendőrkapitányság gazdasági csoportjának is.

Ha egy kés szóban forog, akkor már testrészben is. Egy késnek általában csak akkor van hírértéke, ha valaki szóváltás után, legtöbbször ittas állapotban használja. Máskülönben a kés is olyan, mint a villa meg az olló, nem több, mint szimpla hétköznapi tárgy, ami kisgyerek kezébe nem való. De ha valaki megpróbált már üzemi menzáról faszolt alumínium vágóeszközzel felszeletelni egy jóképű sztéket, jól tudja: a kés nemcsak fegyverként okozhat tengernyi bánatot.

Tavaly ünnepelte alapításának századik évfordulóját a Ferencvárosi Torna Club. Az esemény az egyik legkínosabb ceremónia volt 1999-ben; Torgyán elnök elsősorban önmagát tüntette ki, a csapat a középmezőnyben ólálkodik, talán még sohasem volt ennyire kritikus helyzet az Üllői út környékén. Mindenki lopásokról, csalásokról beszél, vagy hülyeségeket - keresd a főkönyvelőnőt! -, így aztán nem csoda, hogy a mai Fradi elsősorban kabarétréfa. Egy vicc.

A múlt hét végén Esküvő 2000 néven hetedhét országra szóló kiállítást és szakvásárt rendeztek a Budapest Kongresszusi Központban. A leendő ifjú párok, anyósok és apósok így egy helyen szembesülhettek az összes olyan kellékkel és szolgáltatással, ami a házasságkötési ceremóniát emlékezetesebbé teheti.

Elég az 1959-es Elvis Presley-Frank Sinatra vagy a tíz évvel későbbi Bob Dylan-Johnny Cash duóra gondolnunk, máris bizonyság, hogy a könnyűiparban egyáltalán nem szokatlan elképesztő párosok üzemeltetése. Ami viszont most történt, minden képzeletet felülmúl: Tom Jones a Cardigansszel, a Portisheaddel, James Dean Bradfielddel a Manic Street Preachersből és még sokan másokkal állt össze új, Reload című lemezén. Hogy még elképesztőbb legyen a dolog, többek között Talking Heads-, Iggy Pop- és Lenny Kravitz-dalokat énekel. A világvége mégis elmarad.

Hetedhét országra szóló kortársművészeti dzsemborit rendeztek a hétvégén Szentendrén, és kár a múlt időért, mivel az Áttűnések 999 elnevezésű fesztivál ezen a víkenden még folytatódik. A program perifériáján lejárt szavatosságú Moholy-Nagy-filmeket vetítettek. Ezekbe szaladtunk bele.

Negyven éve kezdődött a Mini (akkor még Austin 7) gyártása, és a kerek születésnap kapcsán kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeumban. Mondhatnánk erre, hogy a 47-es villamos meg lassan fél évszázados, aztán mégsem emlékezik rá szeretettel a kutya se, de ez így túl egyoldalú lenne. A 47-es villamosból ugyanis nem gyártottak ötmilliónál többet, és valljuk meg, nem vált a közlekedéstörténet afféle emblematikus járművévé sem. Meg aztán nincs jól működő rajongói klubja Magyarországon.

A Studio 54 nevezetű New York-i diszkóról először a Világ Ifjúsága című képes agitprop-magazinból értesülhetett a magyar fiatalság. A fotón Mick Jaggert és Maggie Thrudeau-t láthattuk, amint nagyon hülyén bámulnak bele a kamerába, a cikkből pedig kiderült, hogy ez a hely maga a pokol, a parti sosem ér véget, ide járnak a legnagyobb sztárok, folyik a szesz, mindenki kábítószerezik, pfuj!, hát ilyen bűnös város ez a New York, kedves olvasók.

Létezik egy hatalmas csomag, amire gondos (netán: gondviselő?) kezek ráfestették a "csoda" feliratot. Ebben a csomagban ott lapul vagy éppen ragyog - divattól és propagandától függően - millió lehetőség - az asztrológiától kezdve a kártyavetésen és az akupunktúrán át a kézrátételig, az íriszdiagnosztikáig, a szellemidézésig az isten tudja (szó szerint!!!) hányféle fantasztikus megoldás. Mind-mind tökéletes recept, csak válaszd a megfelelőt, és biztos lehetsz abban, hogy megtudod, mi az élet értelme, és/vagy egészséges leszel, mint egy komplett tölgyfa, és/vagy legalább annyira boldoggá válsz, mint egy képregényhős a Jehova Tanúi füzetekben.

Martonvásárnak valahogy nem sikerült idegenforgalmi emblémává válnia, pedig takaros, mint egy Jankovics Marcell-rajz, varázslatos, mint Rodolfo bűvészdoboza, és tiszta, mint a kifőzött csont. Ráadásul itt van a szomszédban, a Déliből félórányi, de inkább kevesebb vonatozással elérhető, hamarabb, mint Szentendre.